Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 12. szám - Grendel Lajos: Szakítások (regényrészlet)

Mindenféle ember népesíti be, (labancokat és kuruc érzelműeket egyaránt találhatsz közöttük, választhatsz példaképet a rokonszenved és a hajlamaid szerint. Így mondta, ilyen véres pátosszal, s mély rokomszenvvel emlegette azokat az ősapákat, akik a mindenkori hatalom letéteményesei voltak, akik Werbőczy szellemében igazgatták a régi megyét, őrizték a régi törvényt, akik lojálisak voltak az uralkodóhoz, mert, mondita, a magyarság kimerült, legyengült nemzet, ha nem simult volna hozzá a Habsburg-nemzetköziséghez, amely nem ismert nemzeti türelmetlenséget, ha nem kötötte volna a sorsát azoknak az uralkodóknak a szekeréhez, akik semmitől sem rettegtek jobban, mint a nemzeti érzés feltámadó viharaitól, akkor már régen elnyeltek volna bennünket más népek. Kossuth, ó Kossuth, mondta kissé elnéző haraggal, Kossuth álmokat kergetett, Kossuth egy megfáradt nép lázálma volt. (Nagyon megfizettünk mi negyvennyolcért, ez nem titok. S ha most csodálkozol, mert az iskolában ezt másképpen (tanítják, hát akkor így mondom: számunkra, akik nem félálomban járkálunk a világban, mint a nemzet nagyobbik fele, akik sohasem voltunk forradalmárok, se lázadók, se törvényszegők, se Ikétkulaosos, köpönyegforgató pecsovicsok, nos, legalább a számunkra nem titok.

„Na és a többi rokon? Vagy mind reakciós volt?” — kérdeztem.

„Reakciós? — hördült fel az apám. — Hát nevezzük így, ha az iskolában így tanítják nektek. Az elnevezésen ne múljon. Hogy mindegyik reakciós volt-e, nem tudom. De hogy forradalmár nem volt közöttük, az :is biztos.”

A múlt kötelez bennünket, mondta az apám. Még akkor is kötelez, ha közben az egész világ megváltozott körülöttünk. Mert talán nem is változott meg annyira, mint sokan hiszik. Mozgás, változás, új ízlés, új divatok? Lehet, hogy így van. Üj eszmékért ontani vért nagyon szép dolog. De nézd meg, milyen érdekszövetségekké alacsonyodnak ezek az új divatok később. Mert akinek van egy kis sütnivalója, (hamar rájön, hogy ugyanaz az erő, amely felemelte őket, el is söpörheti, ha nem vigyáznák. S akkor egyszerre (kapóra jönnek a régi, konzervatív, de megbízható maradi elvek. A társadalom mélyebb rétegeiben pedig érintetlenül dolgozik egy másik erő, amely nem tűri, hogy az oly hőn óhajtott mozgás anarchiába fúljon. S ez az erő újra meg újra felállítja a maga fegyelmező, rendőri, katonai, és végső soron eszmei (apparátusát. Egy ilyen kiegyenlítő erőre mindig szükség van.

Hát mi egy ilyen család vagyunk, folytatta büszkén az apám. Egy ilyen kiegyenlítő család, már évszázadok óta. A mi küldetésünk az, hogy sértetlenül átmentsük a viharon ezeket a konzervatívnak nevezett értékeket. Ezeket az értékeket a feledés porával (borított ősapáink hozták létre, de a továbbvivői mi vagyunk. Mi nem lehetünk úgy szabadok, mint mások. Mi nem akarhatjuk meghódítani magunknak a világot. Mi nem lehetünk szertelenek, se kalandokra vágyók. A mi dolgunk egészen más. Bennünket a múlt fogva tart 'és kötelez. Mert ez a múlt az egész itteni magyarságnak a múltja is egyben. Mi nem léphetünk tovább anélkül, hogy százszor hátra ne fordulnánk előbb. Bennünket a múlt józanságra, körültekintésre és óvatosságra kötelez. Mi nem cserélhetjük el a magyarságunkat holmi anyagi előnyökért, mert elveszejtjük magunkat. Mi nem (hagyhatjuk el ezt a földet akikor sem, ha ránk gyújtják a házat, ha száz front vonul (át hajítunk, akkor sem. Ha romhalmaz marad körülöttünk, akkor sem. Mi csak itt lehetünk valakik.

1214