Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 12. szám - Mészöly Miklós: A párbeszéd elé (Huszonhárom év, Lábjegyzet a dialógushoz) (esszék)
csak csatlakozhat hozzá. Valamely más hangszerelésű szocialista irodalompolitika persze megteheti, hogy indexre tesz egy-egy Kadaré-jeOiemséget —, mint ahogy tesszük is —, .de fcuttúrlény minőségiünkben vajon milyen indokoltsággal tesszük ezt?! Lépjünk azonban tovább: ha az ilyen vagy olyan szempontú ellenőrzést, mitizált éberséget 'és az ahhoz kapcsolódó döntésit, adminisztratív végrehajtást gondoljuk az irodalompolitika speciális feladatának: az érvelés ismét biosak- lik. Az állam -és a társadalom érdekeit védő ellenőrzésnek ugyanis — a világon mindenütt, ahol demokrácia van — maradéktalanul eleget tudnak tenni a törvényes és 'alkotmányos szabályozás arra hivatott szervei. Az ilyen célzatú szervek és szabályozók nálunk is rendelkezésre állnak az állampolgárok mindennemű tevékenységével kapcsolatban, a -társadalmi lét minden területén. Ésszerűnek látszana, hogy többek közt ez is szükségtelenné tegye az irodalom- politika fantomszerű intézményszerűségét, kafkai közvetítő szerepét, az irodalom-értés állami kinevezéssel megbízott hivatalnokait és e hivatalnokok személytelen bürokráciába vesző, alig áttekinthető, folytonos felelősség és illetékesség-áthárítással funkcionáló apparátusát. Vízió, melyben az irodalom nem érezheti magát otthon, s .amelytől — hogy ne fulladjon meg — szükségképpen függetlenedni akar. Ahogy lehet, és amikor csak lehet. S persze, marad a kérdés újra, hogy ilyen körülmények között az irodalompolitika hol és milyen értelemben fejthet ki egy maga számára is eredményesnek elkönyvelhető, irodalom-érdekű működést? Végül, ha bizonyos eszmei nevelés .és meggyőzés folyamatos szorgalmazását, népszerűsítését tekintjük az irodalompolitika feladatának —, ahhoz korlátlan lehetőséget nyújt a sajtó nyilvánossága és minden media. S majd az állampolgár eldönti, mit olvas és mit (hogyan értékel. Az irodalompolitika f-an- tomszerűen intézményszerűsített létét tehát ez a harmadik alternatíva sem igazolja -meggyőzően. Ez utóbbihoz azonban hozzá kell tenni, hogy a sajtó és -media csak úgy válhat mindennemű párbeszéd eszközévé is, ha azok a -demokratikus egyenlőség szellemében működnek. Ez nálunk nincs így. -És ez nem -csupán az eluralkodott és nagyon is kritikus rendeleti kormányzás gyakorlatának a következménye, hanem számos alkotmányos és törvényes kritérium „gumi” jellegének is köszönhető. A kritériumok egy része ugyanis kőtáblás véglegességűnek van nyilvánítva, viszont más „gumi” jellegű kritériumok a véglegeset is feltételessé teszik számos vonatkozásiban, a rendeleti kormányzás révén. És ez kétségkívül olyan érzést tartósít és nevel ki az állampolgárban, hogy -nincs „-alkotmányos és törvényes” biztonság-érzete. Ez az „alapokat” is érintő 'probléma az állami és 'társadalmi élet több .területén — éppen a válság-helyzet kapcsán — már a -hivatalos és félhivatalos mérlegelések közt is íel-felibukkamt; legalábbis elvi szinten. Konkrétabban -úgy, hogy bizonyos alkotmányos és törvényességi, másrészt kormányrendeleti kritériumok vaj-oin nem túlhaladottak-e a változott és változó viszonyaink között; s vajon távlati kihatásukban nem fatálisán fcény- szeríitenek-e már arra, hogy csupán elodázzunk, foltozgassunk (gyermekeinkre testálva a megoldás és elviselés idővel mind súlyosbodó terhét) — ahelyett, hogy lényeg szerint reformáljunk. Ez azonban már más téma; és a szakszerű kompetenciát tekintve más asztal is. Annyi bizonyos, hogy -az íróik, az irodalom, az irodalmi élet, az Írószövetség külső tényezőkhöz is kapcsolódó kérdés-gubancai szükségképpen nem lehetnek mások, mint az országé. A demokrácia megemésztésén múlik minden. 1201
