Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Oláh János: Rajziskolai napló a hatvanas évekből (vers)
OLÁH JÁNOS Rajziskolai napló a hatvanas évekből Ronda vagy, igazi mosoly nélkül, összezárt fog, ikőbe dermedt alázat, puszta gőg, örök semmi, mintha minden lehetne belőled, szépség nem émelyített, küzdeni így csak ismeretlen titkok nyitjáért lehet, ridegen csörömpöl a márványon a víz, látod, hogy igazam volt, nyüszítve a beteljesült percek csapdájában arcod Nárcisszuszéra hasonlít, régi hibák, önhitt trükkök, pedig, tudom, többre törtéi, tagadni, mindig elsőként akartál újra születni, tagadni tervet, emléket, jövőt, jelent, múltat, torzult, büszke mosollyal, te első, tévedt Apolló, jobban megcsúfolt később az öröm, mint a bánat, a diadal, mint a keserű gyalázat, új és idegen szépséged szemérmetlen meghasonlás volt, ott virágzott, ahol a bogáncs, szemét és omiadék fölött a porrágta fűben, hiába, hogy azóta más díszlet-világ épült köréd, torokszorító büszkeség, borzongatóan halk mosoly pókhálója az arcodon, álarc-léted magad se érted, mit jelenthet évezredes ifjúságod, a kudarcok varázsa, mely örömtelen és gyáván, de azóta is, ha kell, ha nem, élni segít. 108
