Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 2. szám - Kodolányi Gyula: Kis Bestiárium (prózaversek)

de mégis attól függ minden, hogy mennyit vadászik valaki, hány formában, hány terepen. A restség a legnagyobb bűn.

Ez a baj a megrögzött vaddisznókkal — mert néha fejre kell állnunk. Fej reállítanak, elveszítjük a formánkat, és átváltozunk vakonddá vagy páviánná. A fejreállás, a kizökkenés mozzanata a legfontosabb. Ez az esélyünk a transzcendens méltóságra, ha már nem lettünk macskák vagy pókok. Csak így lehet elviselni, hogy Serteváry voltunk; egy tökéletes pókháló sarkából révedve vissza serteváriságunk idejére.

„Néha”, „mostanában”, „időnként”. Aki bestiáriumot ír, rákényszerül ilyen szavakra. Holott a változások, a kizökkenések gyakrábban és váratlanul történnek, akár óráról-órára. Ezért ismétlem el: a történet a döntő, a történet.

107