Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Szabó Lőrinc: kiadatlan naplójegyzetei
nyebbülíten mondták, hogy: — Hála istennek, ezzel már nekünk nem -kell fáradnunk, ezrt elvégzik a fialtatlak. iSzemérmetlenség-érzés sehol sam mutaitko- zott. mindenki természetesnek érezte a történteket, ón is, aki különben nagyon szerettem voflmia, de nem vetítem részt a mulatságban. Jegyzetem azt mondja még, hogy veszekedés ,1s történt, amelyben a Baltazár-fiú, a püspök fia is részt vett. Erre részletesebben nem emlékszem. Világosan emlékszem azonban arra, hogy a bordélyfolyosókοn egyszerre csak megszólaltak a csengők, a szerelem abbaihagyódott, a mamák eltűntek, s mindenki sietett a nagy, szép, világos tantermekbe. A tantermek egymás mellett voltak a folyosó jobb oldalán, szemben a baloldalon sorban vonuló lakószoba-sorral. A tanítás nem volt normális, és valahogyan a Károlyi-forradalom hangulata ülte meg a tanárokat és diákokat. Jegyzetem szerint valami történt óra előtt velem a tanári szobában. Hogy mi, azt már nem tudom. Kezdődik az óra. Az első: vallástan. Régi tanárom, S. Szabó József jön be. Azt mondja: — Kedves fiaim, ezen az órán Kodolányi János forradalmi írásaival fogunk foglalkozni. Előadására nem emlékszem. A tanár azután feleltetett. Éreztem, hogy engem szólít fel, drukkoltam, de egész másképp, mint a valóságban: éreztem hogy forradalmiasan lehet felelni, akármit, s hogy ezután minden könnyű lesz a gimnáziumban, tehát inkább csak az új feleltetési rendszer ismeretlenségének izgalmáról beszélhetek. A tanár lassan, szótagolva szólít: — Sza. . . ból... — mondja, én félig fölemelkedem a pádból, hiszen nyilván az én nevemet fogja kiejteni. De váratlanul másképp folytatja: — ... cska Mihály! Csodálkozom, hogy Szabolcsba közöttünk tanul, az öreg ember, de a kü- lönösségisit, mint eddig, is mindemben, a fanradialmias viszonyokkal magyarázom. A tanár (azt kérdezi, hogy kis vagy nagy i-vel kell-« írni az isiben szót. Szabolcsba: Nagy i-vel. Tanár: Nem, [fiam. Ezentúl kis i-vel fogjuk írni. Mégpedig azért, mert az isten újabban elveszítette tekintélye legnagyobb részét, s minthogy ő a végtelen igazság, saját igazságossága követeli meg, 'hogy ezentúl kevésbé becsüljük meg. Az isten egyenlő mértékkel mér mindenki felé, önmaga felé is: éppen ez isteniségének egyik bizonyítéka. Különben is, sok változás történt az égben, olyasmi, ami eddig sose fordult elő: az úristen éhes, enni kell adnunk .neki. Az isten betegsége az egész világ gyöngülését jelenti, az isten-probléma a legaktuálisabb politikai és társadalmi probléma, az isten halála vagy meggyógyulása beláthatatlan következményekkel járhat. Nekünk, akik hiszünk őbenne, nem szabad elhagynunk őt rassz megpróbáltatásai idején sem. Nagyon izgatott vagyok, menjünk le mindnyájan a káváházba, a pesti lapokban megkapjuk a legfrissebb távirati híreket az isten hogylétéről. Én világosan azt éreztem, hogy ezentúl az istent a reformátusok úgy fogják kezelni, mint egy fő-pápát, akit választani lehet és kell, aki nagyrészt em- ber-jellegű, és aki éppúgy meghal, mint az emberek. A világ pápája az isten, rettenetesen nagy úr, de halandó, csakhogy egy-egy isten így is százezer évekig él. Az emberiség eddig tökéletlenül fogta fel, mert csak most, épp a mi időnkben, következett be az első isten-haldoklás. Ezentúl az isten tulajdonképpen közelebb lesz az- 'emberi megértéshez, egyszerre érthető lesz minden eddigi érthetetlen teológiai kérdés, a vallások egyesülnek, megmarad a római pápa, de a világ fölött a reformátusok évezredekig élő világ-pápája fog uralkodni. 1099
