Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Marin Georgiev: Magyar idő szerint (Zergi Zsuzsa fordítása)
MARIN GEORGIEV Magyar idő szerint Az ember általában véletlenszerűen vásárolt tárgyakkal megrakott bőrönddel, élményektől zúgó fejjel és néhány idegen szóval tér haza külföldiről. így van ez mindig, ha valaki először jár egy bizonyos országban. Nem merném magamról azt állítani, hogy különb vagyok a többieknél, de az egyik legélénkebb magyarországi emlékem a Váci utca, 1982. májusában: tiszta, keskeny utca, a magas épületek mintha még szűkítenének is rajta; hullámzó tömeg és zene — minden oldalról, minden zugból, kapualjból és kirakatból. Először hittem el, hogy az élet ünnep is lehet. Ez a kép Budapest és Magyarország sajátságos emblémájaként maradt meg bennem, s máris arról kezdtem ábrándozni, mégegyszer visszajövök ide, hogy meggyőződjem róla, ez a valódi kóp-e, vagy csak a véletlen műve, az első benyomások tévjátéka volt. Rám mosolygott a szerencse — a rákövetkező évben megint Magyarországra jöhettem. Az utazás előtti -hónap már Magyarország bűvöletében telt el, a tengerparti nyaralás álomként repült el felettem, siettem haza, hogy útra kelhessek. Magamban hordoztam Budapest tükörképét, -csak arra vágytam, hogy utcáin járhassak, s emlékeimet ö-sszdhasonlithassam az eredetivel. Vágyakozásom kétszeresére fokozódott, amikor Juhász Péterrel találkoztam — „Elviszlek a falumba, az Alföldre!” Már szinte magam előtt láttam az egészet: -a vérben úszó naplementéket, az elképesztően sima -földeket, a csárdákat — ahogy ezeket Petőfi verseiből megismertem. Minél inkább közeledik egy utazás, bármennyire várja ,is az ember, elindulás előtt eljön egy pillanat, amikor ingadozni kezd — nem lenne-e jobb, ha valami történne, s itthon kellene maradni. Valahol mélyen, 'belül felüti a fejét a félsz, minden utazgatás értelmetlennek tűnik, jobb -lenne otthon maradni, nyűg-alomban. És ezt az érzést a -várakozás feszültségével, a képzelőerő realitást megtévesztő képességével magyarázom. S lám, még álmosan, szédelegve, az autóbuszoktól és az elkerülhetetlen vám-ellenőrzésektől, -a sürgés-forgástól, a hangszóróktól és zajtól zúgó fejjel — mindehhez most már -a repülőgép dübörgése is -csatlakozik — már a felhők felett repül az ember, szinte kedve lenne gyalog nekivágni ezeknek a -puha, pelyhes hegyeknek; könnyed ereszkedés — ilyen rövid lenne -az út? —, s a felhők résein apró kockára osztott hol fáradt-zöld, h-o-1 barnás-fekete földcsík látszik — M,agyarország. Kiszáll ,az ember, s az első dolga, hogy az óráját visszaállítja egy órácskával — ennyi a nyereség egy nyugatra tartó rapülöúton, amit visszatérve természetesen elveszít. Ott, ahol a természet szűkmarkú volt, az embernek kell intézkedni {egy balkáninak a magyar dombok, síkságok és a Duna igencsak szegényes ajándéknak tűnik!). A múlt századi gazdasági fellendülés mellett ez lehetett a másik ok, ami miatt egy ilyen város, mint Budapest, felépülhetett. -Egy olyan 1070
