Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
disznó .. . (Catéhez) — Köszönöm neked, én Bakurom! — mondta nekem. — Anyámra esküszöm, hogy ezt mondta: „én Bakurom”. CATE Az előbb mintha azt mondtad volna, hogy disznónak nevezett!? BAKUR Igen, de ezt még korábban mondta, a folyosón: ne nyúlj hozzám, te disznó! Kétszer is megismételte, ordította: „Ne nyúlj hozzám, te disznó ... disznó!” MARUTA És te erre mit válaszoltál? Vagy tetszett, hogy disznónak neveznek? BAKUR Tudod, mit? ... Disznókat Rómában keress! KIRÁLYNŐ Bakur! CATE Bakur! BAKUR Királynőm . .. MARUTA (Catéhez) Most sem értitek, hogy a szolgátok valamit titkol? Vagy így van ez rendjén? Hátha... Vegyük csak sorba! Egy szolga, aki előtt a királylány könnyeit sem szégyelli — gyanús ember. Rómában volt egy ilyen eset. Egy nemes asszonyt saját udvarában találtak meg, a földbe ásva. Teljesen véletlenül, egy disznó ásta ki az orrával szép kis kezeit. Szét volt vagdalva szegény. Tudjátok, ki volt a gyilkosa? CATE Gyilkosa? De Bakurnak mi köze lehet a gyilkosokhoz? Ő az én vöm! MARUTA Szolga volt ott is a gyilkos. A nemesasszony hűséges szolgája! (Catéhez) Néhány perccel ezelőtt a te lányod is a saját szolgája előtt hullatta könnyeit a szobájában. Utána pedig hirtelen eltűnt, s ahogy a szolgád állítja: a palotából nem mehetett ki. Akkor hol lehet? CATE Hol lehet Manina? MARUTA (kezével Bakur felé mutat) Kérdezzétek a vötöktől! CATE (Bakurhoz) Hol van kérlek a feleséged? Miért nem mondod? BAKUR Uralkodóm ... KIRÁLYNŐ Mondd! Parancsolom neked ! BAKUR Nem tudom, királynőm. Megesküdhetek rá. CATE Miért jöttél el a szobájából? Mitől féltél, hiszen nem cápa 6, hanem egy nő; egy buta nő, akit szavakkal is meg lehet nyugtatni .. . Eddig folyton arról panaszkodtál, hogy a lányom sosem enged be a szobájába, most egyszerre beengedett?! Magad mondtad, hogy beengedett! Istenemre, csodálkozom rajtad. (Bejön a költő.) KÖLTŐ Azt hiszem, most már valóban enyém a győzelem. Most már valóban túlhaladtam a lehetőségeimet. Végre, megkegyelmeztek a szép múzsák! (hirtelen elhallgat; látja rosszkor jött be, de visszafordulni sem mer. Mindenki a Költőre néz. Feszült csend.) Ha megengeditek ... máskor jelentkezem. MARUTA (udvariasan) Téged nem ismerlek. Hogy szólíthatlak? KÖLTŐ (vidáman) Költő vagyok, kérem szépen, még Rómában is ismernek engem. MARUTA örvendek. Szeretem a költőket, bár furcsa népség. Nehéz megérteni őket. Mindent fordítva csinálnak: sírnak, amikor nevetni kell és nevetnek, amikor sírni van kedvük. Remélem, nem haragszol rám, ha azt mondom, hogy ti mindent másképpen láttok, ugyanúgy mint ahogy a fejükön álló bohócok. Mint a régi ház padlásán, egy költő fejében mindig rendetlenség van. Egyetértesz-e velem? KÖLTŐ (kicsit felháborodva) Csak azzal a feltétellel, ha azt a rendetlenséget költői rendetlenségnek nevezzük. MARUTA Ha a tartalom ugyanaz marad, nevezheted, aminek akarod. A név ugyanaz, mint a főzésben a lekváron a hab, el lehet távolítani, sőt el kell távolítani. Nem láttad Maninát? KÖLTŐ Maninát? (körbenéz a teremben) Azt hiszed, ennyire könnyű Maninát megtalálni? Manina olyan, mint egy sáska. Nem én találtam ki ezt a hasonlatot, ő maga mondta, hogy sáska. Zöld. Nagyszemű. Különben valóban van valami hasonlóság. Ott állsz mellette, beszélgetsz vele és azt hiszed, hallgat. Erre feléje nézel, és nincs sehol. Hip-hop, már ott repdes a fűszálakon. Manina az egyik legbonyolultabb, és ettől még érdekesebb témám. Remélem, valakimkor le tudom majd győzni azt is. KIRÁLYNŐ Hányszor mondtam neked, engedély nélkül ne gyere be ide! KÖLTŐ Isteni királynőm ... MARUTA Nem méltó hozzád így beszélni, királynőm. Nálunk, Rómában nagyra értékelik a költőket. A császárok még ebédre is meghívják őket. Engedjétek meg, hogy kivallassam a bűnöst. (Költőhöz) Te ide állj! 1046
