Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
MARUTA Remélem, ez a mi ügyünk úgysem húzódik nagyon sokáig. Egy éjszakára szívesen elfogadom a meghívást. CATE De először Maninának bocsánatot kell kérnie tőled, azonnal, és énelőt- tem. Partaz, fogadd a vendéget, a méltóságához illően. Mindent rád bízok. PARTAZ Uralkodóm, én már az előbb intézkedtem. Azt hiszem, nem maradunk szégyenben. MARUTA Partaz mit sem változott. Emlékszel, hogy kergettél minket bottal, engem és Maninát? Ha ... ha ... ha ... Ügy futottunk előled, mintha egy igazi párduc követett volna. KIRÁLYNŐ Inkább Rómáról mesélj! Mi van Rómában? Mi új történik ott? Különben, amit csak mesélsz, minden új lesz számomra. MARUTA Rómában nagy dolgok történnek, királynőm. Valószínűleg ti is hallottátok, mekkora vereséget szenvedtek tőlünk a gallok a tengeren és a szárazföldön. Róma ünnepélyesen fogadta bátor fiait. Ebben a harcban több új hősre tettünk szert. Az első helyet mégis Ga- ius Acilius foglalja el közöttük. Az ő bátorsága és hősiessége újra megszerezte Rómának régi hírnevét. Valóban páratlan elszántsággal harcolt. Elmondom nektek mi történt: Gaius elsőnek akart föl jutni az ellenség hajójára, és ahogy belekapaszkodott a hajó oldalába, egy vad gall egyetlen fejszecsapással levágta Gaius jobb kezét. Hősünknek akkor is sikerült feljutnia az ellenséges hajóra és félkézzel, erősen vérezve, pajzsával dobálta vízbe a gallokat. Azt beszélik : olyan félelmetes látványt nyújtott, hogy senki sem merészkedett a közelébe. Csak a mi Rómánk képes ilyen hősiességre ihletni az embereit, (szünet után) Nekem egyre azon jár a fejem, mitől volt annyira izgatott Manina? Nem értem ... Nem tudom. Lehet, hogy nekem tűnik csak így, de viselkedése valóban gyanús. Te mit szólsz ehhez, királynőm? KIRÁLYNŐ Manina viselkedése . . . Hidd el, magam sem tudok mit gondolni az egészről. Olyan érzésem van, mintha engem köpött volna le. Saját édesanyját. A királynőt... MARUTA Maninát valami nyugtalanítja ... (szünet után, keményen) Manina tudja, ki ölte meg Gubazt! CATE Miket beszélsz? KIRÁLYNŐ Manina? Manina ismeri Gubaz gyilkosát? Istenem, Istenem, te meg miből gondolod ezt? MARUTA De ha eddig nem árulta el ezt nektek, félek, hogy a továbbiakban sem teszi. Gondolom, hogy valaki vagy megijeszthette őt, vagy ... Nem, nem ... folytatni sem kívánom. Egy biztos: Maninát az én váratlan megjelenésem kavarta fel. Érzi, hogy nem lesz képes tovább eltitkolni a dolgot. Hiszen jól ismer engem. Ismeri a természetemet. Általában az ember nem így fogadja a gyerekkori barátját. De Manina számára nem én vagyok most fontos, hanem az, hogy mindenáron és minél előbb szabaduljon meg tőlünk. És erre is törekszik. Neki most minden perc drága, ő most egyenesen a gyilkoshoz rohant, hogy figyelmeztesse őt. KIRÁLYNŐ Édes jó Istenem! CATE Ez lehetetlen! (Bejön Bakur.) BAKUR Ügy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. De a palotából nem mehetett ki. Erre meg is esküdhetek. Nagyon izgatott volt és disznónak nevezett engem. KIRÁLYNŐ (idegesen) Mikor? Mikor mondta ? BAKUR Most. Azóta kétszázig ha tudtam volna számolni. Talán még annyi idő sem múlt el. MARUTA (szigorúan) Ezek szerint Maninát te láttad utoljára? BAKUR így van. MARUTA Hol láttad? BAKUR Amint kiléptem innét, azonnal megláttam. A folyosón állt és sírt. A falhoz támaszkodott és úgy szipogott, mint egy gyerek. A szobájáig kísértem el. Alig állt a lábán. MARUTA Odáig kísérted csak? A szobába nem mentél be? (szünet után) Jól gondolkozz! BAKUR (bűnösnek érzi magát) De igen, bementem. (Catéhez és a királynőhöz, örömmel) Végre, beengedett! MARUTA Mit kerestél te Manina szobájában? KIRÁLYNŐ Nem mondta, hogy hová megy? BAKUR Mit is mondhatott volna nekem, amikor elsőnek én hagytam el a szobát. Ha nőt látok sírni, nem bírok magammal, én végül is egy lágyszívű ember vagyok. És semmiképpen sem egy 1045
