Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
engem ... Dicsekedtem azzal, hogy így meg úgy szeretsz ... Másokat bosszantottam ezzel. Ezt is bocsásd meg, ha tudod. Mai naptól kezdve nyugodtan al- hatsz, többé nem zaklatlak. Most rajtam a sor, ideje, hogy bosszút álljak, (ordít) Gyilkosod áll előtted, Maruta! Hallod, a te gyilkosod! MARUTA (nevet) Most már értem, miért is vártál rám. MANINA (összetörve, tehetetlenül) Igen, Vártalak. Folyton csak téged vártalak. Ott ültem a tenger partján és rólad áradoztam a víznek. Átkozott légy, Maruta, azért a hosszú várakozásért! KIRÁLYNŐ Manina! CATE Manina! BAKUR Manina! (Maruta nevet.) MANINA Vártalak! Ha tudnád, mennyire vártalak! Vártalak nappal, vártalak éjszaka. Átkozott légy, Maruta, azokért a könyörtelen napokért, azokért a fagyos éjszakákért! KIRÁLYNŐ Manina! CATE Manina! BAKUR Manina! (Maruta nevet.) MANINA Csak a félelem meg a reménység tartotta bennem a lelket... Ez éltetett engem. Átkozott légy, Maruta, azokért a félelmekért, azokért a reményekért! KIRÁLYNŐ Manina! CATE Manina! BAKUR Manina! (Maruta nevet.) MANINA Leköplek, te gyilkos! (ráköp Marutára) Sajnos, mást úgysem tudok tenni, (lehajtott fővel, megsemmisülten kimegy) KIRÁLYNŐ Manina! CATE Manina! BAKUR Manina! MARUTA (Ingéből elővesz egy selyemkendőt és azzal letörli az arcát.) KIRÁLYNŐ (Bakurhoz) Azonnal hozd vissza! (Bakur kimegy) CATE Amíg Manina visszatér és bocsánatodért esedezik csúnya viselkedése miatt, engedd meg nekem, az édesapjának, hogy először én kérjek bocsánatot tőled, (megvan elégedve a beszédével) A gyermekeik viselkedéséért szüleiknek kell megbűnhődniük. MARUTA Igazad van. Ugyanúgy, mint a gyerekeknek. CATE (meggondolatlanságától zavarba jön) Én ... Én ebben az esetben ... MARUTA Kijelentésem semmi hátsó gondolatot nem tartalmazott. CATE (szégyenkezve) Még egyszer bocsánatot kérek. MARUTA Nincs miért bocsánatot kérned. (gúnyosan hangsúlyozva) Uralkodóm! Az embernek értelmére kell hallgatnia, nem a szívére, ez egyformán hasznos mind a szívnek, mind az értelemnek. Maninának őszintén hálás vagyok: ha másképpen fogad, ki tudja... lehet, hogy valóban ... Engem pedig Róma vár... KIRÁLYNŐ Ó, édes Istenem! Tegnap éjszaka arról álmodtam, hogy cirkuszban voltam. Fehér rózsákkal díszített piros ruhát viseltem. Szemben velem, sokkal magasabban a császár trónolt. Oly nyugodt és fényes, mint maga az Isten. Egyszer csak rámszögezte a pillantását. Sokáig nézegetett és én zavarba jöttem. Az idegességtől a lélegzetem is elállt és már nem tudtam hová nézni. Hirtelen a császár intett a szolgáinak, és jelezte, hogy vezessenek elé. A szolgák az oroszlánra ültettek és úgy vittek a császárhoz. Az egész nézőtér engem nézett. Az oroszlán fél szeme ki volt vájva és a forró vér úgy csörgött ki belőle, mint a nyál. A többi nő — irigységét leplezni próbálva — legyezővel takarta az arcát. Amikor a császárhoz értem, az valamit kiáltott felém, de a sebzett oroszlán oly rettenetesen ordított, hogy a császár szavaiból mit sem hallottam. Az iszonyatos feszültségtől felébredtem. Remélem, ma éjszakára nálunk maradsz Maruta, és Rómáról mesélsz nekünk. Mi teljesen el vagyunk zárva a nagyvilágtól. Olyan vendég, mint te, Isten adománya a számunkra. MARUTA (elgondolgodva) Róma . . . Róma jól van. Ki van világítva. Ragyog. KIRÁLYNŐ Ha nehezedre esik is, ezt az éjszakát ki kell bírnod velünk. Most már nem engedünk el téged, (megjátsza magát) Hidd el, hogy a lánya hibáját az anya is jóváteheti. Ma az én vendégem leszel, de nem Lazika királynőjének a vendége, hanem egy római nőé: Patricia Octavia Nerváé. Majd meglátod: igazán „rómaiasan” fogunk mulatozni. 1044
