Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
van. Jól becsüld meg ezt, mert különben a neked járó nektárt más szürcsöli ki, és a neked éneklő madarat más kaparintja meg magának. Azok csak a mai napon tartoznak hozzád, és már ma kell élvezned őket. Tőlem mit vársz? Én már bevégeztem az életemet. Félelemről meg bűnről ráérsz még beszélgetni. Most szaladj ki a kertbe, az élet vár rád. Nélküled semmi színe nincs és szomorú. MANINA (magában, mintha nem is hallaná őt) Amikor az utcákon járok, olyan érzésem van, hogy mindenki gyűlöl engem és mindenkinek egyetlen kívánsága van: bottal megütni vagy kövekkel megdobálni, leköpni vagy olyasvalamit kiáltani a fülem hallatára, amitől ott helyben kiadom a lelkem. Olyankor futni szeretnék. Futok is, de mindig ugyanoda térek vissza, ahonnét elfutottam. (szünet után) Lehajtott fővel úgy futok körbe a házfalak mellett, mint egy idomított ló a cirkusz porondja körül. Nem látom, de a testemmel érzem a falak érdes felületét, ahogy fájdalmasan visz- szalöknek, ha véletlenül hozzájuk érek. És közben mintha a páholyban ülő emberek ordítozását is hallanám és akaratlanul felemelem a fejem és: Istenem, akkor veszem észre, hogy mindenki mosolyog rám, mindenki alázattal hajbókol előttem, a gyerekek virágokat szórnak a lábam elé ... (szigorúan) Én pedig úgy félek, félek ezektől a mosolyoktól, ettől az alázatos hajbókolástól, a lábam elé szórt virágoktól. Félek, (nyugtalanul) Mondd, Aiet, miért van ez így? Te okos vagy, neked jobban kell tudnod. AIET Én csak azt tudom, hogy neked semmi bűnöd nincs senki előtt — legalábbis egyelőre. Semmi bűnöd, hallod?! (egy kis szünet után) De azt is tudnod kell, hogy amíg azt a nevezetes falat, amiről beszéltél, nem látod (mosolyogva) — hiszen magad mondtad, hogy csak a testeddel érzed — (magában, mintha hangosan gondolkodna), amíg sem a vastagságát sem a magasságát nem ismered, addig sem ledönteni, sem átugrani nem leszel képes. Te egyelőre sem a nevét nem ismered ennek a falnak, sem a rendeltetését. Hiszen még túlságosan fiatal vagy ehhez. Ezért is futsz mellette, mint egy idomított ló. (hirtelen mintha kijózanodott volna) Fiatal vagy, Manina, még gyerek vagy, hallod! Nézd, egy szalmaszál akadt meg a hajadban (megsimogatja a fejét), fülcimpáidon pedig ezüst fülbevalók csilingelnek. Tudod-e, miről énekelnek? MANINA Sírnak, sírnak a fülbevalóim, Aiet. Azt mondogatják, hogy ilyen életnél még a halál is jobb. AIET: Meghalni könnyű. A halál csak a képzeletben rémisztő. Különben az is ugyanolyan természetes dolog, mint a születés, a csók, vagy a fa rügyezése. (ordít) De csak akkor természetes, amikor már eljött az ideje! (szünet után, rendes hangon) Az mindig magától jön, ha már eljött az ideje. De a halál sem változtat semmin, csak az lesz a különbség, hogy a helyedet egy másik lény foglalja el, mert a természet szempontjából nincs különbség a királylány vagy a pásztorlány között. MANINA (elgondolkodva) De jó lett volna, ha valóban egy pásztorlánynak szülétek. Akkor talán Marutának sem kellett volna elbujdosnia. KIRÁLYNŐ Te szemérmetlen! Elfelejtetted, hogy férjnél vagy? Verd ki a fejedből azt az istenverte Marutát! Elment, nincs többé! MANINA Hazudsz! AIET A te bánatod a fiatal kornak a betegsége, Manina! Egyszer az életben mindenki átesik ezen. De ha barátságunk drága neked, halálról egy szót se többé. Hiszen az élet úgyis olyan rövid. Te pedig szép vagy és megérdemled, hogy az élet minden örömében részesülj. Mit nézel így rám? Igazat beszélek. A bánat meg a fájdalom majd úgyis eljön hozzád. Azok olyan öregek, mint a mi vén földünk és nem szeretnek sietni. És te se siettesd őket. Halálod értelmetlenség lenne; olyan értelmetlenség és esztelenség, amilyet egy ember vagy a természet sosem követett el. ön- gyilkosságoddal csupán hálátlan gyerek nevét szerzed magadnak, ilyen dicsőségért pedig kár feláldozni magad. Ne felejtsd el, hogy te Gubaz unokája vagy. Ha magadban nem bízol, fordulj a népedhez. A nép oly erős és legyőzhetetlen, mint maga a természet. Nyugodj meg, kicsi királynőm. Tárd ki a lelkedet és öleld magadhoz az életet. A te szárnyaid — a szerelem. MANINA: A szerelem? 1029
