Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
AIET Amikor az ember szerelmes, a halál sosem jut eszébe.. MANINA: De létezik-e szerelem, Aiet? AIET (mosolyogva) Az én kis királynőm tagadná a szerelem létezését? MANINA (idegesen) Nem, persze hogy nem. Éppen szerelmem miatt csináltak ringyót belőlem. KIRÁLYNŐ Ne beszélj butaságokat, Ma- nina! MANINA (idegesen) Nem, persze hogy taságot. Ha magad is kicsit belegondolnál ... Bár jobb, ha engem hallgatsz. Akkor jobban megérted az egészet. Ugye, magad is tudod, Aiet, miért száműzték Marutát?! Azért, hogy távol tudják tartani tőlem! Azt gondolták, addig kell ezt megtenni, amíg gyerekek vagyunk, különben majd késő lesz. Családunk szerint Maruta nem lett volna megfelelő férj számomra. Nekem pedig azt hazudták: tanulni küldték . . . Hazugság! Az én áldozatom lett. Illetve a szerelem áldozatai lettünk mind a ketten. A szerelem csak szerencsétlenségek okozója és engem sem kímélt meg. Már kezdetben éreztem, hogy így lesz. Milyen szép volt! Azt hittem; én vagyok az első, hogy rajtam kívül senki nem ismerte ezt az érzést. Még a saját testemtől is féltem. Sír- hatnékom volt és nevettem, lázban égtem és hideg rázott, mert tudtam, igen, világosan tudtam, hogy nagy gyönyör kapuja előtt állok. Csak tőlem függ, mikor tárom ki. Azt is tudtam, hogy igazi életem a kapun túl kezdődik, de nem siettem, mert a gyönyörre várni maga is gyönyör volt számomra, és a várakozás fájdalma csak fokozta a szerelem gyönyörét. Valami lakatlan szigetre vagy a nyílt tengerre kívánkoztam, hogy kisded és gyámoltalan érzésünk el ne vesszen a rideg falak és tárgyak között. Mindenkire úgy néztem, mint a személyes ellenségemre és ahogy kiderült, igazam is volt. És mi lett a vége e rövid szerelemnek? Az, hogy egy szép napon, anyám tanácsára és apám parancsára elszakítottak minket egymástól. Együtt túlságosan is tökéletesek lettünk volna, így hát megcsonkítottak minket. Tanulni küldték... Hazugság, hazugság! Ha életben lenne, nem tudom elképzelni, hogy ne üzenne valamit nekem. Nem bírom tovább, Aiet, kiszáradtak a szeme-. im, már álmodni is csak a tengerrel álmodom, ezzel a vén és áttekinthetetlen tengerrel... KIRÁLYNŐ Éppen a tenger vette el az eszedet, ez a te tengered mindennek az oka... Nem így beszélnél, ha gyermeket tartanál az öledben. MANINA: Később egy nagyon megbízható és hozzám méltó emberhez adtak férjhez, aki oly kimért, mint a gabona, az ezüst vagy a ruhának való anyag ... BAKUR Tőlem meg mit akarsz, kérlek ... Hála helyett ezt érdemeltem tőled? KIRÁLYNŐ Ügy kell neked! Megérdemelted, nem tudsz bánni a saját feleségeddel. Miféle férj is vagy te? Nem látod, hogy olyan ez, mint egy őrült? MANINA Soha nem is fog tudni velem bánni! (Aiethez) Szóval, minden tekintetben hibátlan embert választottak férjemnek. Kezdetben megrémültem, összezavarodtam ... Egyedül voltam, olyan magányos és elhagyott, mint egy döglött sakál. Csak a hűséges szívem egyetlen fegyverem. Abban reménykedtem, hogy egy szép napon meghasad a fájdalomtól és véres szilánkjai végeznek az ellenségeimmel is. „Nem, nem, mégsem”! — vitatkoztam saját magammal, az én egyetlen segítőtársammal és tönkretevőmmel. Más embert szeretek, másé vagyok és halálom után is az övé leszek — mondogattam a férjemnek —, minek neked olyan feleség, aki egy másik férfival osztotta meg az ágyát. Abban reménykedtem, hogy nekem esik, megfojt, mint egy macskát, széthasítja a fejem vagy megvetően hátat fordít és végleg elhagy. Tudod, mit felelt a szavaimra? (Bakur nevet) Látod, így nevetett akkor is: nem baj, — mondta — ez engem nem zavar, az a fontos, hogy minden köztünk maradjon. A férjnek el kell néznie felesége ifjúkori bűneit... BAKUR Igaz, így mondtam. Mi rosszat tettem? MANINA Az emberek számára mi férj és feleség vagyunk és ez a fontos — mondta —, a többit pedig el kell felejtenünk. Ha felnősz, majd magad is nevetni fogsz mindezen — folytatta. BAKUR Igaz, így mondtam. De ez a mi családi ügyünk, és másoknak semmi közük az egészhez. Halljátok, miket beszél? Egy másik nő hálás lenne... MANINA Utállak, drága férjem, szívből utállak! 1030