Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
oly csodálatraméltóan belejöttetek! Hát mi értelme van a tömeggel való beszélgetésnek, ha először minősítjük a dolgokat és csak utána elemezzük őket?! CATE Igen, ez helytelen. Törvény — az törvény. (A szolgához) Hová tűntél, fordítsd erre azt az átkozott tükröt! PARTAZ Úgyis hiábavaló a próbálkozás abba az irányba, hogy megváltoztassuk népünk természetét. A népünk sosem szegi meg az adott szavát, és becsületesen és megadóan teljesíti a vállalt kötelezettségeit. A kötelesség egy igaz férfi számára szent dolog, öt hiába próbálod megrendíteni azzal, hogy szüntelen a bosszúért könyörgő Gubazt emlegeted. A könyörgés meg a könny a tehetetlenek sorsa, nem a királyoké, különösen olyan királyé, mint Gubaz volt. CATE Egy pillanatra, Partaz, csak ne felejtsd majd, hol szakítottalak félbe. Az, hogy Gubaz milyen hatalmas király volt és micsoda páratlan harcos, erről nem nekem kell tanúskodnom. Ti nálam jobban ismertétek őt. Igaz barátai voltatok neki. Itt én Mohariszi harcát szeretném csupáncsak megemlíteni. Ha Gubaz akkor nincs velünk, a harcot biztos, hogy elveszítettük volna. AIET De te akkor még Rómában nevelkedtél és nagyon kicsi lehettél. CATE Igen, én Rómában voltam, de az emberek mesélték, amikor felnőttem. Akkor te hol voltál, Aiet? AIET Apád mellett, parancsolom. És amikor a kardja eltört, az enyémet ragadta ki a kezemből. Ő jobban bánt a fegyverrel. CATE Szóval, helyetted is ő harcolt? AIET Mindenki helyett ő harcolt mindig. Mi pedig elragadtatva figyeltük és szívünk megtelt büszkeséggel, hogy ilyen királyunk van. CATE Folytasd, Partaz, én majd máskor mesélek. (A szolgához) Takarodj innen! PARTAZ Én már befejeztem, uralkodóm. CATE (Aiethez) Hallottad miket mondott? Ö a szavaiban a mi gondolatainkat fejezte ki, és neked is azt tanácsolom, hogy utánozd őt. Van még időd észhez térni, Aiet. Mindazoknak van idejük, akiknek nem tetszik, ahogy Partaz beszélt. De siess, mert lehet, hogy holnap már késő lesz: ha Rómának az lesz az akarata, hogy megbüntessünk téged, megbüntetünk. Beláthatod, én egyenes ember vagyok. AIET Uralkodóm, én annak idején esküt tettem apádnak a hűségről, és ezt az esküt most sem szeghetem meg. Ha apád életben lenne, Rómának rövideb- bek lennének a kezei. Ezért is szabadultak meg tőle. Én már rég rájöttem erre is. Partaz bölcsessége sem képes átváltoztatni engem. És ha a hazám iránti szeretet és a róla való gondoskodásom bűnt jelent, én kész vagyok megbűnhődni, Róma, és a te kívánságod szerint. CATE Ez ne okozzon neked gondot, erre is hamar sor kerül. Most pedig elmehetsz. (A szolgához) A tükröt! (Aiet meghajol Cate meg a többiek előtt és az ajtó felé siet. Útjába áll Manina, elhervadt virágot vesz fel a padlóról, melléhez szorítja.) MANINA Állj, Aiet. Nagyon tetszett a beszéded, szavaid a szíved mélyéről fakadtak. Izgultál? AIET Én mindig is izgulok, ha beszélek, de hiába, sosem szakad meg a szívem. MANINA Magam is mindig így vagyok, Aiet. Lehet, hogy sosem mondok olyan jelentős dolgokat, mint te, de mindig olyan elszántsággal beszélek, mintha egy szikla szélén állanék, ugrásra készen. Lehet, hogy valóban szikla szélén állok és fogalmam sincs róla? AIET Buta beszéd! Neked nincs mitől félned. És egyáltalán a félelem hogy jöhet hozzád? Valami más érzéstől lehet az egész. A te korodban ez természetes. MANINA (makacsul) Pedig én félek. Mindentől félek. Olyan érzésem van, mintha már a születésemkor valami bűnt követtem volna el, de nem tudom mit. Azt viszont jól tudom, hogy majd egyszer vezekelnem kell ezért a bűnömért. Későn vagy korán, de mindenért meg kell majd bűnhődnöm... (szomorúan) Majd ha Maruta visszatért. AIET Manina! MANINA Mi van? Hiszen ő visszatér. Egyszer csak vissza kell térnie. Mi a fenét tanítanak neki ott, hogy ily sokáig nem tudta megtanulni?! AIET Te megint a magadét mondod. Hányszor kell ismételnem, hogy neked semmi közöd a történtekhez. Neked saját utad, saját, a virágok nektárjával átitatott, madárcsicsergéstől hangos életed 1028
