Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)

nyitva maradnak. Istenem, milyen ke­gyetlenül bántak vele, mintha egy kö­zönséges emberrel lett volna dolguk! KIRÁLYNŐ Várjunk csak, Aiet. A be­széded szép, de nem okos. Az indulata­id, amelyeknek a nagy fájdalom meg a veszteség az oka, teljesen elvakítottak téged. Még ha római is lenne az a gyil­kos, akkor is nagy igazságtalanság egész Rómáról ítélkezni. Gonosztevő mindenhol akad, és egy ember miatt helytelen az egész népről rossz képet al­kotni. Nem szabad, hogy a népet fellá­zítsuk és biztos halálba küldjük. Egy igaz hazafinak — és te remélem az vagy —, inkább meg kell nyugtatnia és türelemre intenie a népet — saját érdekében. Ró­ma kegyes úr, de büntetni is tud az en­gedetlenség miatt, különösen ha ez az en­gedetlenség árulástól bűzlik. Rómának hosszúak a kezei. Ajánlom, hogy ne térj le a megszokott utunkról, hallod, Aiet? AIET Hallom, királynőm, hallom. De a régi utunkat már rég benőtte a fű. A lo­vaink patkónyomaiban tócsák gyűltek össze, és már bűzlenek. Váraink falára tövises kúszónövények nőttek, és a mi palotáink falainak repedéseibe ördö­gök rakták fészküket. Forrásaink homok­kal, kaviccsal teltek meg. Az út régen va­lóban a miénk volt. Háborúzni is azon az úton jártunk meg leánykérésbe is. Azon az úton énekeltünk és azon kísértük a koporsókat is a temetőbe. KIRÁLYNŐ (nevetve) Ne nevettess, Aiet ... Te még a lányokról beszélsz?! PARTAZ Én pedig amondó vagyok, hogy ezt az utat az idő mosta le, és azért is felejtettük el. Hiszen úgyis olyan kes­keny volt, hogy alig tudtuk elkerülni egymást és olyan rövid, hogy majdnem ott végződött, ahol kezdődött. Az élet pedig a teret szereti, s erős vállaival a mi szánalomraméltó kőfalainkat is köny- nyen döntötte le. De ez nekünk nem szomorkodásra, hanem örömre kell hogy okot adjon. Hiszen most már a mi utunk is Rómába vezet. Most már minket is emberszámba vesznek ott, az ismert né­pek sorában emlegetnek és végre nevün­kön neveznek. A harag meg a gyűlölet elveszi a józan észt az embereinktől. Ef­féle bajokra más népek rá se hederíte­nek. Hiszen a gyilkosság a nép életében ugyanolyan természetes jelenség, mint a szülés, a foghúzás vagy az elhagyott ös­vényen sarjadó fű. Mikor volt, hogy a szülési fájdalmak miatt a nők megutál­ták volna a nászágyukat, a kihúzott fo­gak helyett is élesebb és erősebb fogak nőnek, az elhagyott ösvények helyett szélesebb utak épülnek. Tanuljuk meg, hogy az adott lehetőségek között mindig a jobbat válasszuk. Nem mondom, hogy gyászolni meg szomorkodni nem kell, ezt letagadni szintén oktalanság lenne tőlem, de csak annyit kell kimutatni be­lőlük, ami az efféle képességeink igazo­lására szükségeltetik. Csak oktalan és balga ember siratja végtelenségig az életben előforduló sorscsapásait. A lába alól is elveszíti a talajt, és mint egy új- születtet, újra meg kell tanítani a járás­ra. Értelmes embernek a jövőbe kell néznie, és nem a sors forgandóságára gondolni. Minden újabb változást ép ész­szel kell fogadni és oly természetesség­gel, ahogy egy előrelátó paraszt a telet fogadja. Ami megtörtént, annak meg kellett történnie, és semmi furcsaságot és szokatlant nem szabad benne keresni. Az Isten alkotta világnak két arca van. Egy közönséges halandó számára a rej­tettebb arc mindig is homályban marad, mivel annak megismerésére nagy erő­feszítésekre lenne szükség, amire ő nem képes. Csupasz testen mindenki lát­hatja a nyílt sebet, de hogy miért éppen ezen a testen keletkezett a seb, annak felismerése nem mindenkinek adatik meg. De ne is kívánjon az ember mindent egyszerre megérteni. A türelem is, meg a szelídség is az értelmes ember eszé­nek a gyermeke. (Egy kis szünet múlva) Én csak azt ismétlem, amit a nép előtt mondtam. CATE Folytasd, folytasd, miért hagytad abba? PARTAZ Senki számára sem titok, hogy a tömeggel való érintkezésnek saját tör­vényei vannak. De tudvalevő: a népgyű­lésnek is. Ez pedig (Aiet felé nyújtja a kezét) mindent a feje tetejére állított. Nem tartotta szükségesnek, hogy előzete­sen velünk beszélje meg a dolgot, hanem egyenesen kijelentette nekik, hogy ne­künk nincs szükségünk Rómára és még azt is, hogy még Média is jobb Rómá­nál. Végezzetek már a végeérhetetlen mulatozással — parancsolta nekik —, és újra a kardhoz nyúljatok, ideje változ­tatni ezen a jajdeszép életmódon, amibe 1027

Next

/
Oldalképek
Tartalom