Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Mai grúz költők versei (Ágh István, Babirák Hajnalka, Baka István, Tandori Dezső, Tóth Bálint, Veress Miklós fordításai)
MUHRAN MACSAVARIÄNI Asszony a hajnal is, asszony .az alkony is, közel vagy távol is asszony a zápor is, ezért is szereltem mindőket oly nagyon . . . És hogyha bárki is szebben Mdaloflíja nálamnál hajnalom: az lesz a gonosz, ki szerelmemből foszt (ki — elveszi asszonyom. Reményem vagy, én biztos .templomom A nyíl, mely szívemet majd átdöfi. . . Hogyha szavam már nem lesz oltalom, -mint Mdhétánikban a Dzsvari díszei — nem ér egy fabatkát sem már dalom, amivel lelkem még most -is teli . . . Elvégeztetett. Minden. Tudhatom. Tán Isten eljő megsegíteni, s ami maradt még, néki átadom, ne tartsa talminak, mi igazi. Hát így legyen! E hit a vagyonom! S ha nem lehet? Tiéd az anyagom. Az elmúlás hogyha elérkezett, mint agyagot, úgy formáljon kezed. Menedék (Veress Miklós fordítása) 1006 Asszonydicséret
