Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 11. szám - Mai grúz költők versei (Ágh István, Babirák Hajnalka, Baka István, Tandori Dezső, Tóth Bálint, Veress Miklós fordításai)

MÓRIC POCHISVILI

Kozmikus ugrás

Az éleit fája megint lombot .hullat,

és elválaszt a sors minket, na ládd:

én sorvadok,

te sorvadsz.

ő is .sorvad —

és mégis fölvirulhat a világ.

Letörünk, akár a száraz gallyak, és elégünk a tűzben — isemmá más. Dalolgatok, dalolgatsz, ő daloligat —

és dakxlgat a pattogó parázs.

Parázlsdal... Ez a lélek patikája, és sebeinket .orvosolja most. Elnémulhat a világ .hahotája — a világ .mégis olyan sikolyos.

Az álmok tűzhelye omlik mégis, nem védi hábarcs a tűz otthonát.

Én zokogok, te zokogsz, zokog ő is —

mintha zokognának harsonák.

És hallhatod már a vulkáni szörnyet, Maestro int t— s kitör a fenevad: gyökeret, ágat és köveket .görget.

Én maradok, te maradsz, ő marad ...

1007