Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Csapody Miklós: Bözödi és a Székely bánja (tanulmány)
ménye, az otthonteremtő melegség és a mozgósító erő a hamari kifulladás veszélyével együtt, mégis, a hőskor helytállást követelő évieben ez és nem egy mítosz adott életérzést és természetes keretet átéléshez, megmaradáshoz és a lelki-társadalmi folyamatok kibontakoztatásához. Természeténél fogva nélkülözte ugyanaikkor ez az ideológia a messianisztilkus hirtelenséget és kizárólagosságra törekvők kezdetben rejtett intoleranciáját, lényeges összetevője pedig: a lelkűiét, az érzelmi elemek némelyike később, a harmincas évek első felének nagy változásai során valóban áitmitizálódott. Az új nemzedék kiábrándultságát pedig a transzilvaniizmusnak mint „ideológiai ajánlatnak” a teljes csődje is elmélyítette; amint Kovács Katona Jenő írta a Korunkban a Székely bánja idején: ........a többségivé lett románság szívesen feledkezett meg a z egymásrautaltság elvéről és Bámutiu balázsfalvi beszédéről..Bözödi mítoszdöntő indulata azonban a történeti múlt és a jelen rajzával nem annyira a transzil- vamizmust támadta, mint inkább a közösség kohézióját kívánta erősíteni, noha művének racionalizmusa és mély valóságismerete ekkor már kétségkívül egy új szemléletmód kiformálódásának sodrában hatott, aféle az új, demokratikus gondolat felé mutatva, melyet már az első bécsi döntés után, a Termésben tételesen is megfogalmazott: „A nóplség napjainkban már nem csupán lelki tartalom, hanem elsősorban szociális kérdés.” A kisebbségi hősikor első éveinek küzdelmeit azonban még az akkord .középgeneráció Erdélyben maradó hányada, az „öregek” vívták meg, de két évvel a Kiáltó Szó után, 1923-ban a Tizenegyekkel — a születő romániai magyar irodalom legelső csoportos megmozdulásával — már az első kisebbségi nemzedék is fellépett, természetesen a transzilvanizmus jegyében, önálló programjuk még nem volt, ám az antológia két főalakja, Balázs Ferenc és Jancsó Béla már megpendítette az „irodalmi székely gondolatot”; Janosó, az Erdélyi Fiatalok későbbi spirítus rectora nemsokára részletesen is kifejtette elképzeléseit, Balázs pedig itt, Székely mitológia című tanulmányában fordult először teoretikus igénnyel az erdélyiség felé, keresve ezen belül a székely különösség kategóriájának irodalmi-nyelvi sajátosságait is. Bár csábító az analógia, a korszak szövegei nyilvánvalóvá teszik, hogy pontosan tizenöt évvel később Bözödi nem ezt a „székely mitológiát” rombolja majd, noha Balázsnál még a gomolygó pátosz, az új irodaiam kibontakozása feletti örvendező hevület, nála pedig már az oknyomozás, a pontos realizmus a jellegadó. Mégis, Balázs Ferencet, a Bejárom a kerek világot valóban szinte apostoli lelkű íróját a másodnemzedék ifjú szo- ciográfusa a Székely bánja egyik ösztönző példájának tudta. Ez a Tizenegyek és a Székely bánja közti másfél évtized, amely Bözödi munkájának eszmetörténeti genezisét is megadta, sorsfordító fontosságú volt a két háború közti 22 év erdélyi magyar szellemi életében. Bár az antológikus föllépés generációs lendülete, még mielőtt mozgalomban folytatódhatott volna, megtört, a Tizenegyek mégis közös gyűjtőpontját hozták, előképét adták a kultúrafejlődés két kibontakozási irányának. Amint azt a kötet egyik szerzője, a mitikus föld-novellákkal szereplő Tamási Áron jó tíz évvél később pontosan látta már, innen vett irányt az irodalmiság Kemény János korszakos irodalomszervező munkájának kezdetével, a helikoni gondolat megvalósulásaival, majd pedig a nemzedéki bázis felhalmozódását követően, az Erdélyi Fiatalok mozgalmának és folyóiratának létrejöttével a társadalmi orientáció, melynek önismereti iskolájában 1929 öntudatos nemzedéke a falukutatás első fontos eredményei felé is megtette az úttörő lépéseket. Erre a nemzedékre és a „húszévesekre”: Bözödiékre is megteszi aztán a maga hatását később a Magyar fa sorsa és a Vallani és vállalni-wita, mely a romantikus múltidézés helyett az epikának a jelen- idő valóságával szembenézését sürgeti, éppen úgy, mint Makkai Sándor másik könyve, a Magunk revíziója című nemzetnevelési esszé vagy a Méliusz szervezte Űj Arc- ronoí-antológia. A harmincas évek mozgalmait és eszmefejlődését meghatározó Erdélyi Fiatalok kötelékében azonban nemsokára megbomlott az egység, s a mozgalmi korszak első három esztendeje után, a Falvak Népe megindulását követően (a lap, az Erdélyi Fiatalok tudta nélkül kiválva a mozgalomból, a csoportot jobboldali politizálással vádolta, bírálva falumunkáját is) kizárásók és kilépések következtek. 892
