Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Csapody Miklós: Bözödi és a Székely bánja (tanulmány)

Később olyan új alakulatok születtek, mint az Ady Endre Társaság, mely Jancsó Elemér elnöklete alatt 1933 nyarán a még kötet nélküli fiatalok nemzedéki csoportulása- ként jött létre, az Üj Arcvonal folytatásaként. E körben az Erdélyi Fiatalok néhány tagja mellett, Bányai László, Csögör Lajos, Demeter János, Salamon Ernő, Szabadi László és mások oldalán ott találjuk az ekkor már verseket is közlő Bözödi Györgyöt is. Az 1935-ös év különösen fontos volt a számára, mert az újságíróskodás után az induló Hitelnek, „Erdély Magyar Szemléjének” lett főmunkatársa Kiss Jenővel, Makkai Lászlóval, Szábédival és Szenczeivel együtt, de azért is, mert ekkor jelent meg első, máig alapvető művelődéstörténeti munkája, a székely szombatosokról szóló Székely emberek, zsidó istenek. Ugyancsak 1935 nyarán tett látogatást Romániában útitársaival, Keresztury Dezsővel és Boldizsár Ivánnal együtt Németh László, akinek útiesszéje mindnyájuk fontos olvasmánya lett. Németh László aki a nagyszámú és tehetséges román ifjúság szociológiai és politikai érdeklődéséről szólva a szociológiában Dimitrie Gusti professzort tartatta a fiatalság mesterének, a politikában pedig a Vasgárda iránti rokonszenvét meghatározónak, „a fiatal Románia legnagyobb erőfeszítésének” épp Gusiti kora világszínvonalán álló és nemzetközileg ismert munkásságát ítélte, ami a monografikus iskola módszertana révén Bözödi szociográfiai tájékozódásának is egyik támpontja volt.

Az évtized derekára azonban már oly nagymértékű polarizálódás következett be az ifjúsági mozgalmak, törekvések, eszmék és irányok mezőnyében, hogy mind sürgetőben merült fel az egység gondolata; Tamási ekkor, 1936 áprilisában a Brassói Lapokban ötrészes cikksorozatba kezdett, melyben a 19 utáni idők ifjúsági mozgalmainak értékelő áttekintése után javaslatot tett az összefogásra: „Az Erdélyi Fiatalok népi demokráciája és a Hitel ^magunk revíziója’ kiegészítik egymást — írta. — S ha a ,Népvalóság’ hirdetői nem adtak volna felfogásuknak hangot és újabban nem mozgolódnának egyre jobban, úgy érezném, hogy az önmagunk és népünk újraértékelése és a kissé romantikus népi demokrácia mellé hiányzik még valami, ami nemcsak a világ fejlődéséhez való igazodásunkat mutatja, hanem a mi új gazdasági és társadalmi szervezkedésünket is egészségessé tenné. Ez pedig a szocializmus, amely nem elégszik meg a népi demokrácia nagyon tágan értelmezhető eszmekörével, hanem valóban azt jelenti, amit a demokráciának jelentenie kéne: a dolgozó nép uralmát. Mint magyar holtomig hordozom a sebet, amiért levágtak arról a testről, amelyen a felsőbb osztályok ma is igazságtalan uralmat gyakorolnak a nép felett, de mint a falu emberi szószólója azt a kárpótlást és feladatot kaptam érte, hogy ebben a kisebbségi helyzetben a dolgozó magyarságot életünk gerincévé téhessem. Erdélyi megfogalmazásban valahogy így hangzik az a szocializmus, amelyet a népvalóság csoportja mint világáramlat hirdet nekünk.” Tanulmánya végén Tamási konkrét megoldást is javasolt: „Végső következtetés gyanánt... nem tudok más utat ajánlani az jövendő felé, mint az Erdélyi Fiatalok népi humanizmusának, a Hitelben hirdetett újraértékelésnek és a ,baloldaliak’ szocializmusának az összefogását. Kiderült, hogy népmentő cél valamemnyiülknél közös, és abban is megegyeznek, hogy Erdélyben a magyar műveltségválrtásnak meg kell történnie.”

Bár Tamásának a helyzet megítélésében alapvetően igaza volt, némiképp bonyolította a képletet a tény, hogy a „baloldal” (korántsem jelentett olyan szilárd egységet, mint az Erdélyi Fiatalok vagy éppen a Hitel; végsősoron ebbe a lazább táborba tartozott az Üj Arcvonal, az Ady Endre Társaság jórésze, az Új Erdélyi Antológia csoportja és az Erdélyi Enciklopédia munkaközössége is, el egészen a MADOSZ, az illegális kommunisták osztályharcos gárdájáig. Tamási lényeglátó nemzedéki mérlegét nem sokkal köiveitte a Független Újságban Balogh Edgárnak, a Tamásitól megcsipkedett egykori sarlósnak az a körinterjúja, mely a Váráshelyi Találkozó előkészítő lépésednek egyike volt.

A mozgalmas 1937-es év sűrűsödő eseményei Bözödi György számára is sokat jelentettek; Abafáy Gusztáv, Szemlér és Jancsó Elemér szerkesztésében ekkor látott napvilágot az Új Erdélyi Antológia, melynek illúziótlan és megfontolt, komor és kesernyés hangvétele a Hitel-inemzedékhez tartozó írók egyrészének új szemléletét és