Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Barota Mihály: Karinthy Ferenc: Óvilág és Újvilág

heveny harapásversenybe bonyolódik a jobb sorsra érdemes ebbel. „Ám végül is az állat gyorsabb és kiszámíthatatlanabb s Máténak már-már szomorúságot okoz, hogy a marásban ellenfelének nagyobb a gyakorlata . .Erőst gyanítom, hogy a szerelem- fűtötte hatalomvágyában elaljasuló tizennyolc éves ifjú állati ösztöneinek bemutatására némiképp mértéktartóbb és főként hitelesebb mozzanatot kellett volna választania Mózesnek. S ha már hitelességről szóltam: megfoghatatlan előttem, miként eshetik meg, hogy Máté heteken át sértetlenül grasszál a minden idegent megtámadó harapós eb felségterületén, de ennek a hamis jószágnak kifejezetten a 323. oldalon jön meg a gusztusa a fiúra. Aligha az állatlélektan rejtelmeiben való járatlanságom okán orrontom meg a „maché”-t. Viszont: ha nem is hitelesen, de újabb fejleményeket készít elő az epizód. Folytatva a sort, az sem egészen mindennapi dolog, hogy a következetesen „szűkagyú tahó”-ként jellemzett, vadállati lelkületű Máté, Vanda megerőszakolása közben — az író varázspálcájának egyetlen érintésére — a gyöngédségig kifinomult, elegáns szexgavallérrá változik. Ezekhez képest üdítő közjáték az a jelenet, amelyben Marcellina néni Máté mögé óvakodik és ugyanő — négy sorral lejjebb — Beatrix tantiként szólítja meg a fiút (334. p.). Sok csodálatos, rációval megfoghatatlan dolog történik a könyv lapjain, de ehhez a fantasztikus metamorfózishoz már igazi, teremtő figyelmetlenség kellett.

Nem mehetünk el szó nélkül a nyelvi következetlenségek mellett sem. Nem sok magyarázatot találunk például arra, hogy miért beszél ebben a könyben, a föltehetően francia anyanyelvű Jean-Luc-től kezdve a szláv Szvetlánáig vagy az „ein bisschen sváb” Wagnerig kivétel nélkül mindenki, de mindenki egyugyanazon székely tájnyelvi fordulattal.

összegezve: az ideológus nyer, az író veszít. Végül is engem személy szerint elkeserít, hogy A Gonosz színeváltozásai csupán az elmélet — bár, és ezt senki sem vitatja, igen fontos tételek — apoteózisa, de ezzel párhuzamosan nem születik meg az igazi élményt adó esztétikai monumentum. Mózes hasonlatát fölidézve: felemás zene az, amiből épp a hangjegyek s a melódia hiányoznak. S e tekintetben nem vigasztal az a lehetőség sem, hogy a kisebbségi lét erőterében föltehetően a könyv értékes vonásai erősödnek föl. Elkeserítő, hogy Mózes a beígért nagyívű, nagyigényű alkotásnak csupán a remekbeszabott részleteit mutatja föl. A magam részéről — e felemás könyv után is — hiszek Mózes Attila írásművésztében, s bízom abban, hogy lesz ereje szembenézni a tehetségével, írói fegyelmével csúfondároskodó saját, külön- bejáratú Gonoszával; lesz ereje folytatni előző kötetei mértékadó írásainak irányát.

Karinthy Ferenc Óvilág és Újvilág című kötetének fülszövege arról tájékoztat, hogy a -könyv „valódi, retrospektív és fiktív naplókat” tartalmaz. Az „él-ményháttér” térbeli és időbeli dimenziói szerint a naplók három nagy témakörré szerveződnek.

Az első témakörbe a szűkebb és a -tágabb hazához, az itthoni valósághoz kötődő élmények kapcsolódnak. A gyermekkor védettséget biztosító családi-baráti élményeire, a Karinthy Frigyes körül kialakuló irodalmi légkörre, Karinthy Ferenc ifjúkorára, személyisége meghatározó jegyeinek kialakulására, az írói önállósulás éveire, a kortárs irodalom megítélésének kérdéseire stb., — amelyeket behatárolnak és beárnyékolnak a második világháború előzményei, a háború apokaliptikus borzalmai. Aztán az új társadalmi rend építésének, a „fényes szelek” nemzedékének forradalmi pátosza, hite, később a torzulások okozta sebek, a szocializmus építésének törésvonaBAROTA MIHÁLY

953

Karinthy Ferenc: Óvilág és Újvilág