Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Barota Mihály: Karinthy Ferenc: Óvilág és Újvilág

lai, konfliktusai. A Rajkák tárgyalásán és az Üjra hazai vizeken című művek sorolhatók ehhez az élménykörhöz, de a kötet más darabjai is telítettek az itthoni világgal és vonatkozásaival.

A második témakörbe kívánkozik Az első hónap című, amerikai élményeket summázó mű. Ez a napló is elsődlegesen irodai mi -művészeti aspektusé alkotás. Tanúi lehetünk a kapcsolatteremtés magas fokú művészetének, az író találkozásainak azokkal a prominens személyiségekkel, akik — többségükbben — a hazából származtak el, az újvilágban sikeres emberekké váltak, és akik az amerikai sajtó életében, a színház, az irodalom, a képzőművészet, a könyvkiadás berkeiben, politikai kapcsolataik révén az állami életben is otthonosan mozgó befolyásos emberek, és akik közül többen Karinthy Ferencben nemcsak a Nyugat első nemzedéke reprezentánsának fiát tisztelik, hanem a mai Magyarország irodalmi életének jeles képviselőjét is. A harmadik témakör visszakapcsol az Óvilágihoz. A kötet anyagának terjedelmesebb része ebből az 'élménykörből eredeztethető.

Helytelen lenne az írónak az Óvilághoz való (kötődését csupán az 1982-es ciprusi utazásának élményeivel magyarázni. E vonalom sokkal régibb keletű. Már a szülői házban, Babits, Kosztolányi, a Nyugat szellemi légkörében, szemléletében, a gimnáziumi oktatás műveltségeszményében elevenen élt az antikvitás, a görög—római irodalom és művészet iránti megkülönböztetett tisztelet és értékítélet. Igaz, hogy Karinthy Ferenc reáliskolába járt, ám a gimnáziumi különbözeti vizsga idején, az egyetemi évek, a nyelvészeti stúdiumok, a doktori szigorlat stb. kapcsán foglalkozik a latinnal, az ógöröggel, az olasz nyelv- és irodalommal (Olasz jövevényszavak címmel tanulmányt jelentetett meg, nyelvészetből doktorált). Párizsi (1947), majd római (1948) ösztöndíjasként tovább mélyül az európai kultúra bölcsője iránti vonzalma. E harmadik élmónykörhöz tartozik a Marich Géza utolsó kalandja, az Alvilági napló, a Szárd kalauz és a Mediterrán napló. Az olvasói befogadást megkönnyíti a mű olvasmányossága, a történetek érdekessége, az információk gazdagsága, a szokatlan emberi helyzetek és viszonyok; mintha egy Olyan útikönyv tárulna fel, amely a két földrész (Európa és Amerika) sokféleségét, sokszínűségét villantaná fel képzeletünk képernyőjén.

Aztán, amikor a mozaikok egységes képpé állnak össze, olyan érzése támad az olvasónak, mintha végig az emberről, a történelmi korokban, korszakokban élő emberről lenne szó, keresve az azonosságot, a hasonló és az eltérő vonásokat, felmutatva az alkotó-teremtő, a világot humanizálni akaró törekvéseket, és a háborúkat kikényszerítő torz eszméket, törekvéseket, amelyek az emberiség rossz közérzetét, a a kiúttalanság, a megsemmisülés lefegyverző (közhangulatát keltik világszerte.

Felkelti az olvasó figyelmét a formai-műnemi sokféleség is. Egysoros feljegyzés (70. o.) a Tja, tja alcím alatt: Három világ — nincs valahol egy negyedik? Továbbá részletes útleírások, útirajzok, fiktív útimaplók. Igen sok az esszéisztikusan megformált eszmefuttatás a szóetimológiától a mitológiai fejtegetésig, a nyelvészeti boncolgatástól a régészeti kutatásig; a mítoszok ködbevesző világától a régészeti ásatásokon át a feltételezéseken alapuló régészeti szakmunkákig, a szépirodalmi aspektusú, világirodalmi értékű útleírásokig, amelyekből a szerző is indíttatásokat, ötleteket kapott. Az élménykor főszereplője azonban a második világháború, (amely Karinthynál úgy van jelen, mintha be sem fejeződött volna, noha „csak” visszaemlékezéseket hallunk. A Reggeli töprengés, még alszik cím alatt például tizenötsoros reflexió (41—42. oldal) arról, hagy évtizedek után is miért érdekli az embereket annyira a világháború problematikája. Filmek sora, a könyvkiadás sem képes kielégíteni a „történelmi” érdeklődést. „... Churchill memoárja bestseller, Nobel-díjat kap, s egyre jelennek meg a naplók, regények, hadászati és történeti értekezések stb., stb.”

Kréta, Iraklion, Amnissos. Odysseust, mikor „krétai földre is elhajtotta a szélvész”, ebbe a kikötőbe sodorta. Theseus is ezen a helyen lépett partra, hogy megmérkőzzön a Minotaurussal. így tartja a szájhagyomány és így olvasható a prospektusokban. Ám Marich Géza, a megsértődött, hazáját elhagyó művész, bárhová sodorja is balsorsa, sehol sem tud gyökeret verni, sehol sem tud meg954