Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - KÜLFÖLDI MAGYAR KÖNYVEK - Gyurácz Ferenc: Pászka Imre: Struktúrák és közösségek
adványsorozat egyszerűen nem létezhet olvasói érdeklődés nélkül. A tanulmánygyűjtemények egymást követő sora — valamint az, hogy legtöbb kötetük rövid idő alatt hiánycikké válik — jelzi az olvasók érdeklődését, s ennek jelentősége ismét csak nem becsülhető le, különösképpen akkor nem, ha tudjuk: egy-egy hazai szakfolyóirat csak a legszűkebb szakmai körökhöz jut el. Mindez az Irodalomtudományi és stilisztikai tanulmányok 1984-es kötetének — s a többi hasonló jellegű gyűjteménynek — a szakmai kérdéseken túlmutató tanulsága lehet — a hazai szellfemi élet számára is ... PÁSZKA IMRE: STRUKTŰRÁK ÉS KÖZÖSSÉGEK KRITERION, 1984. A 35 éves szerző történelem szakot végzett a Babe?-Bolyai Tudományegyetemen, jelenleg a temesvári Szabad Szó szerkesztője. Most megjelent filozófiai munkájában a társadalmi formák elméletével foglalkozik. Célja nem kisebb, mint azon fölismeréseinek okfejtő bemutatása, amelyek a marxista történetfilozófia társadalomfejlődési modelljének lényeges korrekcióját vagy — eufemisztikusabban szólva — továbbfejlesztését jelenthetik. Könyve két fő részből áll. A „Terjeszkedő Európa” című, szisztematikusan fölépített első rész tárgyszerű áttekintése során logikusan jutunk el a lineáris társada- lomfejlődési modell elégtelenségének belátásáig. E modell máig tartó karrierje mögött — különösen a sztálini korszakban — politikai-uralmi szempontok húzódtak meg. E szempontok nélkül a modell elméleti tarthatatlansága jóval korábban bebizonyosodotthatott volna, annál is inkább, mert már „Marxnál itt-ott megfigyelhető némi bizonytalanság a lineáris fejlődés tekintetében”. Az „Ázsiaiság, félázsiaiság” című második fő fejezet a lineáris séma szempontjából mindig is legproblematikusabb ázsiai termelési mód társadalomelméleti jellemzését adja. Pászka Imre az európai társadalomfelfogások két fő vonulatát különíti el. Az egyik a klasszikus liberalizmus szülőföldjén, Angliában, Franciaországban és Hollandiában alakult ki .E vonulat gondolkodói a tásadalmat autonóm, atomizált szférának tételezték, az állam szerepét pedig minimálisra kívánták csökkenteni. A. Smith például egyrészt elvárta az államtól a társadalom megvédését, a kifogástalan igazságszolgáltatást, közművek és intézmények létesítését, másrészt úgy vélte, hogy a gazdaság tervezését „veszélyes volna rábízni nemcsak egyetlen személyre, hanem bármely tanácsra vagy szenátusra”. A másik vonulat „a társadalmat az állam szubsztancialitásában oldja fel, azonosítja az állammal, amely így a társadalom totalitásaként posztulálódik.” Az állam kultusza a német társadalomfejlődés korlátái folytán a klasszikus német filozófiában érte el a tetőpontját. Totalitarisztikus állammodelljében Fichte az államot a társadalommal azonosítja, amelyben semmilyen részérdeknek sincs létjogosultsága, s például: „Meg kell tiltani és lehetetlenné kell tenni a külföldiekkel való minden összeköttetést.” Hegel konstrukciója szintén sutba veti a szubjektum érdekeit, noha a világtörténelmet a szabadságtudat lineáris kiteljesedésének tekinti. „Ha az állam ... figyelmen kívül hagyja a társadalmi szubjektumok önmegvalósításának olyan konkrét tartalmait... mint a demokrácia, szabadság, pluralitás, nagyon könnyen a történelmi visszafejlődés eszközévé válhat... A társadalom érdekei és az állam érdekei között sohasem lehet teljes az összhang” — írja Pászkai Imre. Ezt követően megemlíti a forradalom utáni francia történetírók eredményeit, 89
