Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - KÜLFÖLDI MAGYAR KÖNYVEK - Füzi László: Irodalomtudományi és stilisztikai tanulmányok, 1984
IRODALOMTUDOMÁNYI ÉS STILISZTIKAI TANULMÁNYOK KRITERION, 1984. Nem előzmény nélküli az Irodalomtudományi és stilisztikai tanulmányok 1984. évi kötete. A sorozat még 1981-ben indult, Láng Gusztáv és Szabó Zoltán szerkesztésében. A kiadó akkori tájékoztatása szerint az irodalommal foglalkozó szaktanulmányok újabb fórumának megteremtését az indokolta, hogy az irodalmi hetilapok és folyóiratok nem vállalkozhatnak az egyes témaköröket a maguk bonyolultságában vizsgáló, teljes szakirodalmi apparátust felvonultató tanulmányok közlésére. Az Irodalomtudományi és stilisztikai tanulmányok című gyűjteményt tehát a hiány hozta létre — még akkor is, ha ez a hiány későbben mutatkozott meg, mint más szakterületeken. Ugyanis 1981-ben éppen az irodalomtudomány maradt ki a Kriferion különböző szakterületeket bemutató Tanulmány ok-sorozatából, hiszen addigra már megjelentek a Népismereti Dolgozatok, a Zenetudományi Írások, a Művelődéstörténeti Tanulmányok, a Nyelvészeti Dolgozatok kötetei és a Való világ című, szociográfiai tanulmányokat közlő kötetek. A hiány magyarázza a gyűjtemény sajátosságát is. A hazai könyvkiadói gyakorlat elfogadtatta velünk, hogy különböző szerzők tanulmányait felsorakoztató köteteket valamiféle tematikai szempont alapján állítják össze. Az előttünk fekvő könyv első tanulmánya Kazinczy Ferenc személyiségét vizsgálja szociálpszichológiai megközelítésben, az utolsó írás pedig Ambrus Zoltán prózájának stiláris sajátosságaival foglalkozik. Vagyis: a kötet összeállítói nem tematikai, hanem szakmai szempontokat érvényesítettek. Ügy, ahogyan már az -első kötet kapcsán leszögezték: a tanulmánysorozatot azért indítják útjára, hogy az „teret biztosítson — mégpedig gyakorlatilag -egy-egy téma kívánalmaihoz mérten korlátlan teret — kifejezetten irodalomtudományi és stilisztikai kutatások részeredményei számára”. Mindaz, ami erénye az ilyen jellegű kiadványoknak, nehezíti is a kiválasztott gyűjtemény ismertetését. Hiszen — mondjuk — az Irodalomtudományi Közlemények vagy az Irodalomtörténet egy-egy számának ismertetése is meghaladná egyetlen ember teherbírását, szakmai illeték-ességét. Így vagyunk ezzel a mostani tanulmánykötettel is. Miképpen a cím is jelzi, a kötet két -szakterület írásait tartalmazza (érdekességként kell megemlítenünk, hogy csak a stiliszta Szabó -Zoltánt nevezik meg szerkesztőként). Az irodalomtudományi részben összesen kilenc tanulmányt találunk a stílussal, nyelvi jelenségekkel hét írás foglalkozik. Az irodalomtudományi írások általában történeti problémák tisztázására törekszenek, fcortárs szerző munkásságával csupán egyetlen tanulmány foglalkozik (Lázok János: A céltól az eszközig — Sütő András drámái). A történeti kérdéseket vizsgáló írások közül azok emelkednek ki, amelyek eddig feltáratlan forrásanyagra támaszkodnak. A hazai irodalomtudomány is egy-re gyakrabban -érinti a két világháború közötti népiség kérdését — gondoljunk csak arra a hatalmas dokumentumanyagra, amelyet az elmúlt években ismerhettünk meg. Cseke Péter is a népiség problematikáját vizsgálja, pontosabban a népiség jelentkezését egy nem népiként „nyilvántartott” folyóiratban, az Erdélyi Helikonban (A népiség elve az Erdélyi Helikonban). A korábban „forgalmazott” egyoldalú -politikai-irodalompölitikai nézeteket tényekkel és dokumentumokkal szembesítve, Cseke szerint a Helikonnak a Nyugattól való különbözősége, ti. az erdélyiségből származó kényszerhelyzet volt az, ami a Helikonon belül is teret engedett a népiségnek. A lap szerkesztői, munkatársai a kezdeti népiségben a helikoni program megvalósításának egyik lehetőségét látták. Kántor Lajos Szabédi László ötvenes évekbeli magatartásáról, a Szabédi ellen indított támadásokról és azoknak a költőre gyakorolt hatásáról írt tanulmányt (Szabédi László — és az írástudók felelőssége). Ebben az időszakban Szabédi tanított az egyetemen, versei azonban egyre ritkábban jelentek meg. Sűrűsödtek az ell-ene -irányuló támadások, me87