Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Nóvé Béla: Történelem mint terápa
nem csupán tanított, de délutáni foglalkozásokat is vezetett, s éjszakai ügyeletet is adott; ez a hetente benntöltött kétszer huszonnégy óra teljes betekintést nyújtott a gyerekek napi életvitelébe, s egyúttal ideális lehetőséget is a velük való folyamatos foglalkozásra. A délelőtt tanítottak hatását könnyen lemérhette a délutáni játék, vagy szakkör alatt, s az egész napi események, lelki történések aránylag pontos mérlegét vonhatta meg az elalvás előtti meghitt beszélgetésekből. Hogy napközben adódó egy-két szabad óráját kihasználja, gyakorta ellátogatott a pszichológus-szobába, s itt esetenként maga is bekapcsolódott a gyerekekkel folyó egyéni és csoportmunkába. Tevékenységét a pszichológusok is érdeklődéssel kísérték, konzultációjuk, esetmegbeszéléseik így mindennapossá váltak. Egy ilyen alkalommal vetődött fel a gondolat: mi lenne, ha a csoportterápia eszközeit egy történelmi tárgyú kísérleti játékban hasznosítanák? A pszichológusok néhány óralátogatás, s a hetedikesek körében végzett alaposabb tájékozódás nyomán maguk is úgy találták, hogy a gyerekek megnyerhetőek lennének, s a dolgot érdemes kipróbálni. Mielőtt azonban hozzákezdtünk volna, pontos képet kellett nyernünk a gyerekek személyiségjegyeiről, a csoporton belüli szimpátiákról és hierarchiáról, s legfőképpen a különféle motivációkról, amelyekre kísérletünket alapozhatnánk. Mindezt beszélgetések, tesztek és szociogrammok segítségével mértük fel, miközben a gyerekekkel való kapcsolatunk szorosabbra fűzve, igyekeztünk kedvet ébreszteni bennük a tervezett vállalkozáshoz. Karácsony előtti meglepetésként néhány öntőformát vittünk az intézetbe, s az egyik helyiséget műhelynek átrendezve minden gyerek kedvére önthetett-festhetett magának cinből készült huszárokat, zászlós, dobos, kürtös és szuronyos katonákat. A párnák alatt, a fiókok mélyén immár bevetésre kész tarka önkénteshad sorakozott, s a fiúk a harci készülődés lázában égve azzal búcsúztak egymástól, hogy a vakációról visszatérve valamennyien beállnak Kossuth* táborába. Azaz: kezdődhet a játék: harc a szabadságért — „életre-halálra” ... A játék kibontakozása Az új év kezdetével valóban új helyzet állt be: a gyerekek addig csak alkalmi élményekből táplált szeszélyes érdeklődése a megkezdett játékban végre közös mederre talált, s immár céltudatosabban kereste útját tovább. A rendszeresség, a folyamatos játékkeret önmagában is megerősítőleg hatott, kivált attól kezdve, hogy a gyerekek rátaláltak az együttlétek különféle szertartásformáira, s kedd délutánonként többé nem „töri szakörre”, hanem „megyegyűlésre”, „haditanácsra”, vagy „esküdtszéki tárgyalásra” gyűltek az emeleti klubszobába. Hamarosan kiformálódtak a játék belső rítusai is: az elnöklés, a különféle titulusok és a naplóvezetés, amelyek szintén a beavatottság, a közösségben való biztonság érzését erősítették. Mint említettük, a szereporientációk már korábban megkezdődtek, a repertoár a játék során azonban fokozatosan kiszélesedett, úgyhogy némelyek végül három-négy szerepet is magukra vettek. (A választások motívumairól később.) A játékvezetés és a dramaturgiai összehangolás az első időben jórészt a tanárra hárult, ám ha a gyerekek kellőképpen belemelegedtek, készséggel átengedte nekik, pontosabban azoknak, kik az adott jelenetben kulcsszerepet játszottak („házelnök”, „toborzási biztos” etc.). De a felnőtt irányítás, az esetenkénti beavatkozás több okból is nélkülözhetetlennek látszott. Mindenekelőtt, mert az eljátszandó történelmi eseményt, vagy anekdotát, ha csak pár szóban is, okvetlenül vázolni kellett a gyerekeknek, hogy szereplehetőségeibe, döntési alternatíváikba beleélhesség maguk. (Ezen első lökést a játékhoz lehetőleg szuggesztív, rövid forrásidézet szolgáltatta, s csak elvétve tanáros magyarázat.) Továbbá, mert mint azt kiindulási pontul megjelöltük, a nevelési-terápiás célzat a korszak és a gyerekek személyes élethelyzetének releváns azonosságain alapult, s így a játékot lehetőleg afelé kellett terelni, hol e közös konfliktusok vélhetően a felszínre kerülhetnek. (Hasonlóan a mágneses aknakereséshez...) Vé* — egyben az intézet vévadój a 902
