Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Csapody Miklós: Bözödi és a Székely bánja (tanulmány)

népköltészetére s egyáltalán szellemi értékeire néhány elszórt mondatot leszámítva mindösszesen kevesebb, mint 4 (!) nyomtatott oldal jutott. Jórészt érthető a hiányok oka, amelyek miatt Bözödi könyve végül is torzóban maradt, mégsem érzelmi kérdés, mentségkereső jóindulat vagy a teljesítmény előtti tisztelgés — csupán hétköznapi logika arra is gondolni, hogy a Németh László áltel is teljes joggal megcsodált Gusti-.iskola a román Királyi Alapítvány számos milliójából fedezte több tucatnyi szaktudós közreműködésével végzett világhírű falufelméréseit. Bözödi pedig. egyedül, nemegyszer a hatóság szakértelmű érdeklődésének is kitéve s jobbára gyalogszerrel járta be a Székelyföldet, majd kutatott, értékelt, összegzett és írta meg könyvét, hogy aztán monográfiája ne kelljen a Szépmíves Céh lektorának.

A Székely bánja társadalmi tett volt, mely a „székely lélekhez” mindenekelőtt magát a szókelységet a társadalmi önismeret útján akarta elvezetni; vállalkozás, mely — ahogy Féja látta a könyvel, s a Kelet Népében üdvözölte — egyelőre csak „... inkább apostoli elhivatottságú egyének kezdeményezése, és nem hivatalos magyar kisebbségi program. Bözödi könyve nagyszerű útmutatás arra, hogy a magyar társadalom végre teljék meg valóságélmónnyel, s lássa egészen tisztán a fölemelkedés útját.” Féja kívánsága évtizedeken át imperatívusz maradt, s bár azóta sokminden megváltozott, Bözödi pátoszmentes összegzésének érvénye nem csökkent, inkább mintha nőtt volna a művét ma történelemkönyvként, szociográfiaként vagy épp útikalauzként olvasók számára: „Reményünket önmagunk erejébe kell vetnünk, nem a mások segítségébe, és belső erőt csak úgy nyerünk, ha megtisztítjuk szemléletünket, és közelebb visszük a valósághoz.”

(Magvető, 1985)

898