Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Székely András Bertalan-Mukics Ferenc: Két nép hű fia (interjú Weöres Sándorral és Gazdag Erzsivel)
GAZDAG ERZSI A szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban nemcsak Pável Ágoston írásai, tanulmányai, művei találhatók meg, hanem föllelhgtö benne Gazdag Erzsi József Attila-díjas költő első verseskötete, melyet 1938-ban épp Pável Ágoston adott ki. Majdnem fél évszázad távlatából mit jelent az ön számára ez az esemény? Tulajdonképpen mindent. Érdekes, hogy ezt a kötetet a műtőasztalon kaptam meg Szegeden. Ott operáltak akkor. Egyetemista voltam és végtelenül örültem a könyvnek, hiszen akkor nekem az életet is jelentette. Ez a kötet indított el engem a költészet útjára. Majdnem azt mondhatom, hogy mindent ennek köszönhetek. A szóban forgó verseket Pável elküldte Weöres Sándornak Budapestre, aki átadta Kodály Zoltánnak. A zeneszerző éppen versszövegeket keresett bizonyos dallamokhoz. Ebben a kötetben talált jópár olyan verset, melyekről úgy érezte, hogy érdemes azokat megzenésíteni ... Szóval valóban indítás volt és talán véglegesen ez határozta meg a költészetem útját, amelyre elég félve léptem rá. Pável Ágoston valahol azt is írja, hogy „Gazdag Erzsit már elemi iskolás kora óta ismerem.” Ha megfordítjuk ezt a mondatot, akkor úgy is mondhatnánk, hogy Gazdag Erzsi már elemi iskolás kora óta ismeri Pável Ágostont. Honnan ered e kapcsolat? Kezdetben nem kötődött személyes ismeretséghez. Egyik rokonom, Dómján Béla gyógyszerész, aki Pável gimnáziumi osztálytársa volt, vitte el hozzá verseimet. Közvetítésével Pável bíztatott, hogy írjak. így gyűlt össze az a kötetre való is, melyet Pável Ágoston Uvegcsengő címen kiadott. Később azonban ebből a közvetett kapcsolatból nemcsak személyes kötődés, hanem közvetlen, őszinte barátság született. Igen. Amikor Béla bátyámnak patikája lett Szombathelyen, hívott munkatársnak. Pável Ágoston pedig szinte minden áldott héten bejött a gyógyszertárba. Sokszor ott javítgatta azokat a kéziratokat, melyeket később a Vasi Szemlében közölt. Vagy pl. Cankar két művének fordítását, A Jernej szolgalegény igazságát és a Szegénysoront. A készülő munkákat mindig megvitattuk. Teljesen családi, baráti hangon, örömmel beszélgettünk közös dolgainkról. ön nem nagyon szeret nyilatkozni újságíróknak, riportereknek. Mégis, amikor fölhívtam telefonon és elmondtam, hogy Pável Ágostonról szeretnék önnel beszélgetni, akkori kitörő örömmel így reagált: Guszti bácsiról? Nagyon szívesen! Guszti bácsiról persze, hogy nagyon szívesen, hiszen számomra Guszti bácsi nem halt meg. Most meg is idézem ide. Legyen tanúja annak, amit mondok róla, s amit közös dolgainkról mondok, mind igaz, és mind úgy történt, ahogy elmondom... Pável Ágoston nekem — élő személy. A legjobb barátom volt. A legnagyszerűbb ember. Az az európai, aki megtartotta hűségét szlovén nemzetéhez. És magyarságához is. Egyforma hűen mindkettőhöz. És ezt olyan nagyszerűen tudta egyesíteni magában, hogy azóta is példa számomra. A népek barátságát, azt hiszem, ennél tökéletesebben és hívebben senki sem tudja mintaként önmagában megvalósítani. Ennek ellenére voltak olyan időszakok, amikor azt mondták Pávelről a határ egyik oldalán, hogy túlságosan magyar a másikon pedig, hogy túlságosan szlovén ... 869
