Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - Dobai Péter: Budavár visszavívása, 1686 (irodalmi forgatókönyv)

a török főtisztet. Prinz Eugen egy másodpercig rámered a sisakkal együtt a lovának patáihoz guruló férfi-fejre, a még élni látszó tekintetre. A herceg csaknem megszédül a látványtól, majdnem lezuhan a nyeregből, de egy újabb török ágyútűz becsapódó golyói, bombái fölvágják a földet, por és füst takarja el a lefejezett török főtiszt még élni látszó tekintetét a herceg szeme elől. :

Megdördül 12 huszonnégy fontos ágyú is, iszonyatos rombolást okozva a vár lakóépületeiben, a még tornyosuló minaretekben, a fürdőkben, az arzenálban.

A harc-centrum egyre inkább a falakon belülre helyeződik át.

Ekkor néger, arab, berber, tatár harcosok törnek ki az Esztergomi rondellánál és annak kapuerdőítményénél: Savoyai Jenő herceg éppen ottan vívja harcát, testőrei sarlója által védve.

— Falkonett ágyúkat! Ne fogatolják! Katonák vontassák! Azonnal! Vissza akarnak szorítani minket! Parancsmegtagadásért: halálos ítéletet szabok ki, azonnal végrehajtatom, akasztás útján, akár a bajor választó, akár a brandenburgi nagyválasz- tó-fejedelem szegülne ellen a falkonett-ágyúk idevontatásának! — kiáltja a herceg az egyik segédtisztjének — ... lövészek, muskétások, előre! Adjanak le sortüzet a kitörő ellenségre! Valamennyi elérhető tüzér hozzám! Tüskésbombákat, kapupetárdákat, cölöppetárdákat azonnali lövetésre előkészíteni.

Magyar közvitézek, hajdú „talpasok” és lóról szállt huszárok, továbbá a császárhoz való hűségre áttért kuruc katonák az első harc-lépcsőkben: csáklyákkal, buzogányokkal, vért nélkül, sisak nélkül, szuronnyá átkovácsolt kaszákkal, kiegyenesített arató-sarlókkal, lándzsákkal, kopjákkal, hatalmas töltény-övekkel derekukon — már, akiknek puskája vagy pisztolya van — némelyek silány hajdú- bőrvértben, mások még kuruc öltözetben, avult fegyverekkel rontanak a lassan elvesző, de nem hátráló janicsár és szpáhi katonákra és tisztjeikre. Szörnyű szálfegyverek sze- geződnek a török védőkre és tőlük: viszont.

Az állványos „szakállas” puskák újabb-és-újabb sortüzeket adnak le a kapukra, a falakon ütött résekre: oda zúdúlnak a kézigránátok és a gyújtó-bombák is.

A török ellenaknák most sorra robbannak a rohamozó oszlopok alatt.

Az általános döntő roham azonban folytatódik: füstben, tűzben, az ágyúgolyók fölszaggatta földben-porban, kőomladékban.

Jelenti egy újabb futár Savoyai hercegnek:

— Az ifjú császárné, kihez küldöncök vitték a döntő támadás hírét, negyvennyolcórás imát rendelt el az egész udvar számára: a császárváros templomaiban könyörgéseket tartanak, Leopoldus császár az egész éjszakát a Német Lovagrend kápolnájában töltötte, imával...

— Futár! Álljon a most fölvonuló rohamszakasz élére! A cél: a szemközti rés, a belső falon! Imádkozzon, hogy túlélje! De harc közben imádkozzon! — parancsolja nyersen Savoyai Jenő herceg, akit újra-meg-újra lovával és személyi testőreivel együtt elfed a füst.

Ekkor szélsebesen száguldó török lovasok törnek át az ostromgyűrű több pontján, és a Fehérvári kapunál — behatolnak a várba, és jelentkeznek a legkegyet- ienebb harcok helyén tartózkodó Abdurrahman pasánál, aki azonnal lóról szállítja őket és a harcba vezényli mindőjüket: ezek a lovasok a nagyvezér felmentő seregéből kikülönített elit csapatokból valók.

Pommerlandi páncélosok vezetnek-vonszolnak-rugdosnak a herceg elé egy császári hadnagyot: a hadnagy sír, leborul a herceg előtt:

— Kegyelmes uram, a hitvány hadnagy, amikor egysége már áthatolt a belső sáncokon, megfutamodott az ott harcoló janicsárok elől és ekkor katonái is megfutamodtak... — jelenti Savoyai Jenőnek az egyik porosz tiszt. A herceg negyed percig gondolkodik; ugyan a fullasztó fekete füsttől köhögési roham fogja el, harci ménje idegesen táncol alatta.

— Vigyétek hátra ezt a nyomorult hadnagyot, a tartalék sereg táborába! Ott rangjától fosszátok meg, vetkőztessétek anyaszült mezítelenre! És vele magával ásas- satok vermet! Temessétek el élve, Isten nevében, a tartalék sereg katonái előtt, lássa minden harcos, az összes zsoldosok, minden tiszt, de még a markotányosnők, szaj806