Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - Dobai Péter: Budavár visszavívása, 1686 (irodalmi forgatókönyv)
hák is — parancsolja Savoyai Jenő herceg. — Az ítéletet, nemes lovagok, hadbíró nélkül, azonnal végrehajtani! Induljatok, vigyétek ezt a patkányt! A hadnagy, aki eddig térdelt, most a földre veti magát, hasra a herceg előtt, de az,int a pommerlandi páncélosoknak: a nagydarab, vértes lovagok fölrántják a földről, kétfelől megragadják a saját rogyadozó lábán járni képtelen, síró-zokogó császári hadnagyot és viszik, vonszolják a herceg által megjelölt helyre. A hercek ekkor parancsot ad szárnysegédjének: — Minden részeg, tántorgó katonát, akár legyen császári zsoldos, akár brandenburgi, akár magyar és akár katolikus, akár református, akár tiszt vagy főtiszt; harc közben le kell mészárolni! Mindenkit, aki megfutamodik! Hadbíró nem kell! ítéletet: helyben végrehajtani! Mindenért én felelek! Sem Károly herceget, sem Schöninget, sem Miksa Emmanuelt erről a parancsról értesíteni nem kell! Szervezzen különítményt, kapitány! Induljon! Most! Máris! Ismét futár jön, jelenti Savoyai Jenőnek: — Kegyelmes herceg, az ostrom lassan halad Károly herceg szerint! Kémek és közelfelderítő magyar lovasegységek látták a nagyvezér negyvenezer főre rúgó fölmentő seregének előőrseit a budaörsi dombláncokon! Hír szerint a nagyvezér további janicsár és szpáhi egységeket akar bejuttatni erősítésül a várba! — A nagyvezér helyében és nem erősítéseket küldözgetnék be Budába, hanem azonnal, teljes haddal megrohannám a keresztény ostromgyűrűt. . . — Szerencséje a keresztény hadaknak, hogy te, Kegyelmes herceg nem a török sereg vezére vagy, hanem a miénk! — mondja a kapitány. — A nagyvezér hadainak egyik része, a zöm, Kegyelmes herceg, tüntetőén harc- készültségben várakozik a Kamaraerdőben! Még csak tábort sem vertek! — „Várakozik”?! — kérdezte vissza nevetve Savoyai Jenő herceg. — No és ugyan mire „várakozik” a padisahnak és a Prófétának ez a gyáva, hitvány harcosa?! Most azonnal támadnia kellene, hiszen erőink le vannak kötve az általános rohamban, csak a tartalék sereg volna képes szembe szállni a nagyvezér hadaival, azt pedig játszva elsöpörhetné az útjából és fölmenthetné Buda várát! Ázsiai majom! Képtelen felismerni a soha vissza nem térő lehetőséget! Néhány óra múlva már késő lesz! Beveszem Buda várat! És akkorra már énvelem találja magát szemközt a „nagyvezér” öfőméltósága! Irgalom nem lesz, se selyemzsinór ... az első fára fogom felköttetni! Kapitány! Vágtasson Starhemberg tábornagyhoz, megparancsolom, hogy Scherffen- berg tízezer főnyi seregével vonuljon a nagyvezér serege ellen! — Parancsára, Kegyelmes herceg! — mondja a kapitány, s máris fordítja lovát, korbáccsal sújt a harci mén tomporára, vágtára fogja. Ekkor hozzák — Castel Gandolfo, Rocca di Papa nagymestert, holtan, teste merő vér, a belső védőfalaknál halt hősi halált; ifjú lovasok hozzák; hatalmas pajzsra fektetve, római módra. Amikor Prinz Eugen meglátja a menetet, leveszi fejéről sisakját, kardjával tiszteleg. Egy páter érkezik: — Ego te absolvo in nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti, amen! — mondja a tisztelendő atya, azután az ifjú lovagok tovább viszik pajzsán Rhainald Nordmark von un zu Buttler-Brandenfels véres, összeégett holttestét. Ekkor egy janicsár aga észreveszi Savoyai Jenő herceget, roham-csapatával a fekete füstből tör rá, a herceg szembefordul lovával, szemközt fogadja, kivont karddal az ellenséget. A halál fia volna, ha testőrsége azonnal akcióba nem lép, ha testőreihez nem csatlakoznak nyomban bádeni muskétások, bajor gránátosok, ők: fél perc alatt lemészárolják a janicsár rohamosztagot, lefejezik az agát. Prinz Eugen lovagok és muskétások, gránátosok élén: már a belső védelmi fal romjainál harcol: egy a sebesülésétől és a fájdalomtól eszét vesztett, sokkos állapotba került szerzetes őrjöngve kiáltja, mintha a belső falaknál elesett katonákat, a holtakat akarná föltámasztani, közben neki magának fél karja hiányzik, ott hever levágva, mellette: — Exurge Domine et iudica causam Tuam! Prinz Eugen azonnal eltávolíttatja, hátra hurcoltatja az üvöltő szerzetest. 807
