Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - Dobai Péter: Budavár visszavívása, 1686 (irodalmi forgatókönyv)
viszik önök után, követ urak: a festményeket és az ereklyéket! Nézzék: ez itten . . . ha nem tévedek: Sienai Szent Katalint ábrázolja. Nézzék: kerékbe törték! önökre s azokra, akik önöket ideküldték velem a vár feladásáról tárgyalni, holott én fölvetettem az egyetemes béke megkötését s Önök ezt elutasítják, nos, Önökre ez a sors vár, mint az Önök szentjére, Sienai Szent Katalinra: kerékbe töretem a túlélőket! Ekkor azonban, noha a követek már indulnának, valami váratlan esemény történik. Az egyik magasrangű török tiszt, teljes harci díszben, ki nem messze ül Abdurrahman főparancsnoktól, hirtelen előrebukik, hörög és kiszenved. Vér folyik a nehéz mellvért alól, A török főtiszt közvetlenül a tűzszünet előtt súlyosan megsebesült, deszolgái föladták rá dísz-öltözetét, páncélvértjét s így indult a főtiszt a tárgyalásokra. Eddig iszonyú akarattal bírta, azonban mély sebei átvéreztek a kötésen, ereje elfogyott, előrebukott és meghalt, a keresztény követek előtt. Abdurrahman intésére török katonák kiviszik a főtiszt holttestét. Másik intésére, török tisztek sorfala között: a keresztény sereg megadásra fölszólító követei elhagyják a komor termet, a bőségesen terített asztalokkal, a megcsonkított keresztény (rab)-szolgákkal, a baljósán lobogó szurokfáklyákkal. Amint „kellő távolságba” jutnak a fehérvári kaputól, egy török tüzértiszt kivont karddal tüzet vezényel, s a vár valamennyi ágyúja és mozsara megdördül, szörnyű tűz zúdul, csap le az ostromló seregek táborára. A tüzet szinte nyomban viszonozzák az ostromlók ágyúi. 21/A. BUDA — „KÍVÜL”. A várból eközben kb. száz sertést eresztenek ki, az egyik — cölöpökkel védett, ágyúk rombolta résen —: a disznófalka mögött harminc-negyven korcs kutya rohan csaholva. A disznók és a kutyák nyakában nagy fakereszt lóg. Némelyik nagyobb disznó oldalára keresztény szentképek vannak festve. A sáncok és ostromárkok őrsége megdöbben a látványtól. A kutyák farkára keresztény hadijelvényeket és harci lobogók foszlányait kötötték, valamint értékes — vallásos témájú — összeégett gobelineket, más kandisznókra pedig földarabolt keresztény katonák testrészeit kötözték fel. A branderburgi őrség parancsnoka a seregbontó ágyúkat és a muskétásokat állítja szembe a kieresztett visító disznókkal és ugató kutyákkal, tüzet vezényel, az állatok forogva, vergődve rogynak le a sáncok előtt. Katapult, kővető gépekkel ugyanekkor keresztény katonák levágott fejét röpítik át a sáncok és ostromérkok közé. Ezt követőleg a janicsár-katonák, egy másik falrésen keresztény nőket hajtanak ki a várból a sáncok felé. Ezeket a nőket előzőleg erőszakkal teljesen részegre leitatták: a kihajtott meztelen lányok és asszonyok táncolva és énekelve jönnek s káromolják Istent, mind nagyon részegek, mind szeretkezni, táncolni akarnak, rohannak az ostromárkok és a sáncok felé, kacagva, mintha lidércek, boszorkányok volnának. A brandenburgi sáncőrség parancsnoka most sem veszíti el hidegvérét: ismét tüzet vezényel s a részeg leányok, asszonyok, ahogy vannak, anyaszült meztelenül rogynak le a már lemészárolt disznók és ebek közé. Ezt követően öszvérekre, szamarakra és girhes gebékre kötözött keresztény nemesek, lovagok „vágtatnak” ki a vár egyik kapuján, ezeket a foglyokat odabent előzőleg lefejezték, s most így lefejezve — bent halálra korbácsolt állatok hátán közelednek az első harclépcső sáncaihoz, de nem érik el a sáncokat, mert a brandenburgi parancsnok ismét tüzet vezényel s a lefejezett keresztény harcosok: meghalnak másodszor is. Ezek tehát Abdurrrahman pasa „ajándékai”, üdvözletei az ostromló seregnek, miután annak követei elutasították az ő egyetemes békét kínáló ajánlatát: „az iszlám és a kereszténység között”. 22. KERESZTÉNY VEZÉRI SÁTOR, BUDA. A hatalmas fővezéri sátrat lovas és gyalogos őrség védi, a belső gyűrűt a porosz gránátosok biztosítják. Bent a sátorban: Buda várának részletes térképei. Marsigli főtérképész is jelen van, derűs, közömbös 799
