Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - Dobai Péter: Budavár visszavívása, 1686 (irodalmi forgatókönyv)

arccal figyeli a fejedelmi rangú főtiszteket és parancsnokokat, akik megjelentek Kari Prinz von Lotharingen fővezér színe előtt:

Miksa Emmanuel, bajor választófejedelem;

Savoyai Jenő herceg, (a legendás „Prinz Eugen”);

Schöning, brandenburgi nagyválaszó-fejedelem;

Esterházy János gróf, a hajdú-csapatok parancsnoka;

Serényi, aki a bajor seregben harcol beosztva, 4000 emberrel;

Starhemberg gróf, Bécs néhány évvel korábbi török ostromának visszaverője, Bécs legendás védője.

Jelen vannak továbbá: Bádeni Lajos, bádeni választófejedelem, és számos más főtiszt, valamint a Castel Gandolfo-ban látott pápai nuncius, teljhatalmú vatikáni követ, kit őszentsége Lotharingiai Károly herceg személyéhez akkreditált.

— Abszurdum, hogy Abdurrahman alig több mint tízezer főnyi helyőrséggel és kétszáz avult ágyúval ellent bír állni nekünk... immár hetek óta! A hiba miben- nünk van! Igen, herceg! Mi nyolc-tízszeres túlerővel visszük ezt a várháborút! El fogok vonulni seregeimmel a déli falak alól, ott nincsen harc, ott csak lövöldözés meg árkok ásása folyik! Én nem vagyok vakondok! — mondja ingerülten Miksa Emmanuel bajor választófejedelem, nem is annyira Lotharingiai Károlynak szánva a szavait, hanem ellenlábasának: Hanns Adam von Schöningnek, aki a brandenburgi seregek főparancsnoka. A vita főleg köztük folyik, a bajor és a porosz vezérek között.

— Hát akkor vonuljon el Kegyelmességed a déli falaktól! Minden veszélyes helyen a brandenburgi csapatok harcolnak s nem a bajorok, nem a császáriak, nem a bádeni csapatok. Foglaljon el Kegyelmességed egy másik magyarországi várat a töröktől, s vonuljon el Buda alól, amit mi mindenképpen be fogunk venni!

— Ezt őszentsége el is várja, őszentsége ezért imádkozik minden napon Rómában ... — szól közbe halkan, mégis élesen a pápai nuncius..

— A frank sereget végre közelebb kellene vonni a falakhoz ... ottan táboroznak nagy békességben, azaz mulatva, egy táborra való szajhával a Szent Rókus hegyen! — szól közbe élesen Savoyai Jenő herceg, a helyettes főparancsnok.

— Azok a biztosító erők, a nagyvezír esetleges felmentési kísérletének esetére — mondja higgadtan Starhemberg gróf, s erre Lotharingiai Károly helyeslőleg bólint.

— Mikorra tűzi ki excellenciád a fő támadást? — kérdi komoran Serényi János gróf, altábornagy, a bécsi haditanács elnöke.

— Holnaputánra tűztem ki, ezért hivattam egybe a haditanácsot! — mondja Lotharingiai Károly energikusan. Felkelt a karosszékből, Budavára teljes nagy térképéhez lép, hosszan tanulmányozza. Mindenki csendben várakozik.

— A hadihelyzet megkívánja, hogy az ostromló sereghez vonjam Caraffa altábornagy hadtestét is! Közeledik Budához, futártisztjei egy órával ezelőtt jelentek meg sátramban! Továbbá be kell várnom Scherffenberg hadtestét is, úton van Erdélyből. A nagyvezír felmentő seregének egy része Hidegkúton foglalt fenyegető hadállást. Első rohamukat Petneházy, Heissler és Dünnewald heves és véres harcban megállították ugyan, de a török oszlop még mindig fenyegeti az ostromgyűrű észak- nyugati szakaszát! — mondja Lotharingiai Károly a térképtől visszafordulva a magas haditanácsnak.

— A bajor seregek, vezetésem alatt és én az élen fogok rohamozni: legkésőbben holnapután, kegyelmes uram, megrohamozzák a várkastélyt, az István-tornyot, és a legveszedelmesebb részt: a meredek és erősen védett terrasz-falat! — mondja Miksa Emmanuel.

— Csak összehangolt és egyidejű támadással lehet a várat bevenni — jelenti ki szárazon a legfőbb parancsnok. — Különseregrészek nem indíthatnak rohamot! Az általános roham napján, három négy helyen, főleg magyar gyalogosokkal végrehajtandó ál-rohamot tervezek. Egyetértenek Kegyelmességetek a tervemmel? Ha igen, akkor nézzék meg azon az asztalon a valóságos főtámadás, a döntő roham és a színlelt támadások, az ál-rohamok részletes tervét és ezután fejtsék ki nekem, igen röviden, a véleményüket — mondja halkan, higgadtan, Lotharingiai Károly az ostromló seregek legfelsőbb parancsnoka.

800