Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - Deák Tamás: Száz év Madách (esszé)
Ádám: A művészelmek is legfőbb tökélye, Ha úgy elbú, hogy észre nem veszik. Ez még a könnyedség, a báj tiszta esztétikája, a Goethéé,, akit Madách annyira csodált. De gyötrött gondolkodása nem állhatott meg ennél a szivárványként illő ízléskritériumnál. A dúitabb s gyorsabban változó időkben mindig előkerül a művészet néha lappangó, de aztán annál hevesebben kifakadó, krónikus válsága: viszonyáé a valósághoz. Hát a rideg valónál álljak-é meg? Eszményesítés ad művünkbe lelket — feszegeti Kepler tanítványa a kényes kérdést. Mit felelhetne rá a kiábrándultság, ha következetes marad megpróbált tapasztalatához? Kepler itt csakugyan Madách szócsöve: Attól ne tarts, hogy míg eszményesítsz, Kifogsz az élő nagy természeten. De a szabályt, a mintát hagyd pihenni. Kiben erő van és isten lakik, Az szónokolni fog, vés vagy dalol, Ha lelke fáj, szivrázóan zokog, Mosolyg, ha a kéj mámorát alussza, S bár új utat tör, bizton célhoz ér. — Művéből fog készítni új szabályt, Nyűgül talán, de szárnyakúi soha, Egy törpe fajnak az absztrakció. Ennyi marad a normatív esztétikából a Tragédiában. Ádám a londoni színben a klasszicisztikus ízlésre esküszik („A torz az épen, mit nem tűrhetek”) —, de Lucifer letorkolja: Rajtad tapadt még a görög világból. Lődd, én fia, vagy apja, hogyha tetszik, — Mert szellemek közt ez nem nagy különbség — Az új iránynak, a romantikának, En épen a torzban gyönyörködöm. Az Ördög mint a romantika szószólója: ez még Goethének se jutott eszébe — de tapsolt volna hozzá. Meg sem értve tán, hogy Madách felfogásában a klasszicizmus vagy romantika éppoly meddő alternatíva volt, mint az -egyén vagy a társadalom elsőbbségéé. Két rossznak vélt megoldás között azért nem választott, mert egyiket sem tartotta kevésbé rossznak, mint a másikat. A kétségbeesésnek ez a borzongatóan fegyelmezett egyensúlya nagykésőre jelent meg újra a világirodalomban: Franz Kafka műveiben. * * * A nevezetes falanszter Madách megjelenítésében, furamód, abban hasonlít szoron- gatóan a mi korunkra, ami még nem valósult meg belőle, ami még ma is utópia. A mi világunk is „mesterkélt világ”, de erre alkalmas munkaerő és szakképzettség híján, dajkáink még nem „a magasb egyenletekről, a mértanról beszélnek gyermekinknek”. Várható, hogy belátható időn belül elektronikus dajkák elvégzik majd ezt a munkát is. 92
