Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 7. szám - Válogatás a grúz népköltészetből: A tigris meg a legény, A taparaváni legény, A hős Szolog, A Satil-ban megdicsőült Hohobi, A bátor harcos, Psáv legény párbeszéde egy asszonnyal, Jöjj el, nap, ma légy vendégünk (Tóth Bálint fordításai)

Tart tőlünk a bátor sólyom is, s fél az oroszlán, ha lát.

Lám, hozzád sorsod könyörtelen, mert beszéded túl merész.

Tűnj, míg eltűnhetsz szemünk elől, tűnj el békével, míg élsz!”

Egy a psáv. Hét az ingus fiú. „Ügy hát rajta: „Kard, ki, kard!” Mint ravasz sólyom köröz a psáv, hol itt, hol ott vágni tart.

Hatnak a fejét lecsapta mind. Hetediknek csak fülét,

Vigyen hírt a vén fészekbe, mint érte hat báttyát a vég.

összegyűjti drága fegyverük: markolatuk színarany.

„Régi kardom a tiéd legyen, lány, de fogadd meg szavam:

Amit láttál, mondd atyádnak el, mint győztem hét inguson, nagy halomban fegyver és tetem, porban hat fej az úton.

Ám ne áruld el senki nevét, s esküszöm, húgom leszel!”

„Nem árulom el senki nevét, s eszküszöm, férjem leszel!”

Így született a kötés: erős.

Míg a várhoz értek ott. Búcsúzáskor a lány és a hős szemében könny csillogott.