Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Válogatás a grúz népköltészetből: A tigris meg a legény, A taparaváni legény, A hős Szolog, A Satil-ban megdicsőült Hohobi, A bátor harcos, Psáv legény párbeszéde egy asszonnyal, Jöjj el, nap, ma légy vendégünk (Tóth Bálint fordításai)
A bátor harcos Bátor harcos, farkas és sas, kezes szolga, egy se lesz; farikas, bárány vagy szelindek, s fia-sast se szelidítsz meg, harcos nem húz gyermekinget, s félelmét lerázni, farkast, a hegyen egyet se lelsz; szirti fészkéről fölröppen zsákmányt kémlelő körökben, s mint kő zuhan rá, a sas: vijjogása .győztes, éles, torka vérre, húsra éhes. öltsél harcos hideg vértet, véred védje: hűs a vért, vigyázz, karod, vállad óvja, mikor harcra itt az óra, ne hallgass asszonyi szóra, mert méltóbb a férfi-ének, s lóról hullva, bárha vért hullatsz, mit vad seb, ha csordít, s asszonyod rád sírva omlik; „Mért feledted feleséged?!” Nézd, a gyávát asszonyával nem éri golyó — az ágyban. Harcba ront, ki harcra bátor, védi házát és honát, gyávának: paplan a sátor, csókolgatni asszonyát. A bátor a patronra néz: Jól fojtott-e avagy nem? A gyáva az asszonyra néz: meghódolt-e avagy sem?
