Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - Deák Tamás: Száz év Madách (esszé)

Mert minden ember uralomra vágy,

Ez érzet az, s nem a testvériség,

Mi a szabadság zászlajához űzi A nagy tömeget...

Hamis eszmét hirdetne a zászló? No nem: Madách sohase bírálta vagy gúnyolta a szabadság eszméjét. Ebben nem ismerte a tréfát, mint Goethe, aki vidoran eljátszva — verssel, formákkal, nyelvvel —, az eszméket sem kímélte. Madáchinak a szabadság éppoly szent volt,' mint Vörösmartynak vagy Petőfiinék s a többi nagy magyar költőnek, azóta is. Ö az embert — mint egyént s mint tömeget — vélte nem méltónak a szabadságra. Ádám Miltiadesként mondja ezt:

E gyáva népet meg nem átkozom,

Az nem hibás, annak természete,

Hogy a nyomor szolgává bélyegezze S a szolgaság vérengző eszközévé Süllyessze néhány dölyfös pártütőnek.

Csak egyedül én voltam a bolond,

Hívén, hogy ilyen népnek kell a szabadság.

Ez a 48-as forradalom csődjének bevallása — a Kiegyezés előérzetével. Egyben csalódott leszámolás Madách nemzedékének ideológiájával — és minden ideológiával, melyet szükségképpen dogmatikusnak látott. „A szent tanok” — mondja Luciferrel —, „Ah, ép a szent tan mindig átkotok, / Ha véletlen reá bukkantatok: / Mert addig csűritek, hegyezitek, / Hasogatjátok, 'élesítitek, / Míg őrültség vagy békó lesz belőle.” Ádámnak mégis titkos szó súgja szüntelen, hogy „e kort” neki „kell újjá teremt- ni”. Ezt súgja ösztöne és nagyrahivatottsága, a szokratészi démon. Lucifer azonban lenyűgöző történelmi iskolázottsággal — mely máig is érvényes! — világosítja fel, hogy az egyén nem sokat ér a kor ellenében:

A kor folyam, mely visz vagy elmerít,

Úszója, nem vezére, az egyén. —

Kiket nagyoknak mond a krónika,

Mindaz, ki hat, megérté századát,

De nem szülé az új fogalmakat.

Nem a kakas szavára kezd virradni,

De a kakas kiált, merthogy virrad.

Ez a nagy író a levegőben lógó új gondolatokról is tudott, kiküzdésük és terjedésük különös megfoghatatlanságáról, s arról, hogy vannak nemzedékek, melyek „azért meghalnak, mit utódaik / Az utca-léggel gondtalan szivandnák.”

Lucifer azt sugalmazza: nem érdemes meghalni semmiért. Alkotójának erkölcsi formátumához tartozik, hogy e belátás s a tapasztalati ésszerűség fölé emelkedve mégis akarta, hogy az ember küzdjön és bízva bízzék.

3.

Kepler és — Danton?

A félévszázad alatt Goethe által újragondolt, átlónyegített Flaust egységesebb, önmagával azonosabbá alak, mint Ádám, bár ő sem „figura”. A Faust-nak szinte ötletszerű a szerkezete, amihez illik a gyakran, kedélyesen, az aznapi költői sugallat szerint módosuló rímes vers, meg a sorok dallamában bugyborékoló költői leleményesség. A nagy lírikus műve, nem egy szigorúan építkező elméé, mint Az ember tragédiája. Babits puritánnak mondotta ezt az építkezést és Madách őseinek protesHát az egyén?

59