Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 7. szám - Holdosi József: Az utca Mózese (regény, befejező rész)

dolgozni. Miattad kell mindig sótalanul itthagyni a levest, sosem érsz haza időben!-’

— Nem elég a magam baja, maga meg itt megbolondult — morgott a sofőr.

— Vihetek a sóból egy marékkai?

— Amennyi jól esik . . .

Az anyja számolását hallotta, s elindult. Az úton utolérte az éjszaka, szembetűntek szülőfaluja fényei, a kertek alatt kerülte ki őket. Nem hallotta sem a kutyák ugatását, sem a falu éjszakai zajait, csak az anyja hangját. Száznál abbamaradt az is, és ő ott állt az utca elején, sóval a kezében.

16

Felállt a hídról, fájdalom volt a romokban, köztük otthagyott lyukas fazekakban, a gyomokban, a fűben, a köztük futkározó bogarakban, a csenevész szilvafákban, az utca fölött átrepülő madarakban, a Nap sugaraiban, amint bombaként csapódtak a vályogtömésekbe, füstölgöttt nyomában fájón az ég is. Fájt itt a levegő is.

Szembeszórta sóval a körülötte ólálkodó reménytelen időt, s elindult az utca vége felé ...

(Vége)

646