Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Válogatás a grúz népköltészetből: A tigris meg a legény, A taparaváni legény, A hős Szolog, A Satil-ban megdicsőült Hohobi, A bátor harcos, Psáv legény párbeszéde egy asszonnyal, Jöjj el, nap, ma légy vendégünk (Tóth Bálint fordításai)
Válogatás a grúz népköltészetből A tigris meg a legény Vén erdőkben, vén hegyekben, hol csak keselyű kiált, vadbivalycsordát követtem szirten át, bozóton át törtem, puskával kezemben, hol a nádnak !éle vág, s hogy támadt, leterítettem a bátor vezérbikát. Ám a szurdokos mederben, szeme villám: sárga láng, tigris csapott rám, kegyetlen. Így küzdöttünk, halld anyánk! Nincs sötétebb, mint az éjfél, kőgörgeteg, hogy szakad, összecsaptak villámfénynél a bátor legény s a vad. Tigris, sziklák vad lakója, karma görbe tör, hegyes, pajzsa a legényt nem óvja: válla vérétől veres, és páncélronggyá foszolva inge, az acélszemes, ám frank kardja elővonva éles még és egyenes! Franguliját kézbe kapva oda vágott a legény: tigrisvértől átitatva iszamos a meredély. Zuhan a vad. De lerogyva, szemén kialszik a fény, vitéz szíve alatt rózsa, sziklahelyben a vér. Mint folyó vet gyors hullámot, kavicsot görgetve ráz: jövőtjóslók, halottlátók gyűlnek az anyai ház lépesein, hol már az átok 647
