Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 7. szám - Ágh István: A közép-európai költő megteremtődése

származik, de a moszkvai Gosztyinicában fogadja fiait, a köztes nevű a közteseket, nem otthonukban, hanem egy olyan helyen, ahol kisebbségek valameny- nyien.

Ez a felfelé hulló hasas pasas itt pan Zbigniew Herbert,

ez a szúrós fekete szem a képzetek üvegfalán Vladimir Holan, s ez a goszpodin, aki a tárgyak szemhéja alatt hajózgat:

Vasco Popa.

Tudni kell

róluk, hogy pan Mittel fia mind, de nem mittelt jussoltak apjuktól: csak titelt.

A lengyel Herbertnek is van egy figurája, Cogito úr, ő már maga a költő. Mittel úr mindannyiuk előképe, utódai hasonlatosak hozzá valamelyest, úgy ahogy itt kifejeződik a legpontosabb találattal Herbert, a cseh Holan, a szerb Popa. S Mittel úr nemzetközi zsidó.

Ez hát Mittel úr utódaiban, folytatta a szlovákiai magyar költö, s elődeiben sem kevésbé furcsa alak.

Míg éltek, e fejeket millió láb taposta.

Feküdtek két kontinensnyi zsinagóga küszöbén, a létezésből is kiátkozva.

Titel ohne mittel — rang vagyon nélkül. S a szlovákiai magyar költő testtelen

verssé válik, hogy megérthesse ezt az egészet.

S beszéd közben a szlovákiai magyar költő — mintha valami előszobában állt volna — egyre vetkezett.

Elegáns mozdulattal letette fejét, majd karját, előbb egyiket, aztán másikat.

Kibújt húsából is, s mikor

a hajlongó vers az utolsó

csontját is átvette tőle,

s már csak lebegő érzékenysége s pőre

tudata jelezte, hol volt azelőtt feje és szíve,

egy álltód az alsó szelelőig hasított sérven keresztül

belépett Mittel úr emlékeibe.

Tőzsér Árpád Mittel úr emlékeiben megtalálta Közép-Európát, mint hazát, s akár Marcel Aymé a faljárót, ezen a görbe tükrön vezet át bennünket sorsához

és gyomorfájdalmú költészetéhez.

584