Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 6. szám - Sümegi György: Cseh Gusztáv kolozsvári képíró

találás. Hiszen a Főemberek arcmásgalériája sajátos formájában igyekszik pótolni, helyettesíteni a hiányzó — noha töredékesen valahol ma is létező — Erdélyi Történelmi Arcképcsarnokot (is). Ráadásul úgy, hogy a legismertebb és legautentikusabb, lehetőleg korufcbéli portrék, régi arcmások átvételével-átdolgozásával állít emléket a nagyoknak. Nem kitalál, hanem megkeresi a történetileg és ikonográfiailag leghitelesebb ábrázolásokat s azokat emeli saját galériájába.

De minek ez az eklektikus módszerűnek tetsző esmlékbányászás ? Hiszen akikről korukban vagy utókorukban születtek arcmások, azok meg .is maradtak könyvek tokjába zárva, metszeteken, vagy festményeken valahol. S ha megmaradtak, akkor miért reprodukálni őket? Pláne azok közül is sokakat, akiknek leghitelesebben fényképek (is) őrzik arcvonásaikat az utóbbi századból. Nincs ebben valami fölösleges és céltalan, azaz önmagáért való archaizálás? Mielőtt elvetnénk a mindig nehéz sulykot, nézzük meg, hogy az alkotó mit vallott az indítékairól:

„Bár én Kolozsváron születtem, valójában a héramszéki Gserná tont vallom szülőföldemnek. Innen származtak őseim s legszívesebben ide térek vissza mindig. E Pantheon első Lapjai is Háromszék neves fiainak akartak emléket állítani. Bőd Péter, Dózsa György, Gábor Áron. (...) Ez volt az indulásom. (...) De közben persze a névsor bővült, olvasmányaim hősei sugallták a munka folytatását. A válogatás nem volt könnyű, hiszen nem szűkölködünk jelesekben, olyan elődökben, kiknek arcmásai felmutatásán keresztül életük, munkásságuk a mai ember számára is példát mutathat. Válogatásomban — amiben nagy segítséget nyújtott Jaké Zsigmond és Benkő Samu — igyekeztem a föllalhető legismertebb, leghitelesebb ábrázolásokat fölhasználni és azokat hűen rézkarcba átültetni. Átmásolni. Igen, ebben a vonatkozásban ezt a meghatározást őszintén vállalom. A múlt század reprodufcáló-másoló „mesterembereire” gondolok, akik egyes ma mér fel mem lelhető reneszánsz festményt, műalkotást mentettek át metszeteiken keresztül az utókornak. Ezt az utat-módot választottam hát e hatvan személyiség bemutatásakor. Egységes sorozattá méretük mellett rajzolatuk teszi.

Ha arra gondolok, hogy az ábrázolások eredetijének egyike-másika ma már fellelhetetlen, úgy érzem, e módon új élettel .telítődtek”. S még valami Cseh Gusztávtól: „Én ezt a munkát hűséggel vállaltam; türelemmel, szívós munkával végeztem. Mintegy szolgálatként. Szerintem nem az volt a fontos, hogyan, miként látom ón klasszikusainkat, jeles személyiségeinket. Hanem: hogyan maradtak fent, hogyan élnek a mi tudatunkban”.

Cseh Gusztáv kérdés- és kételyosztató vallomása, s főként a művek tanúsága szerint: a kincses múlt, a történelem nagyasztalához üilt de tehát krónikás rajzolóként. Elsősorban nem is művészetet akart teremteni, hanem a művészet eszközeivel előhívni s kezevonásával megeleveníteni a szelíd térítőt, népdalaink első említőjét; Gel- lért püspököt, a Cserhalmi Győzőt, legendák és freskók daliáját: Szent László királyt, a parasztkirály Dózsát, döirgő zsoltárok szerzőjét: Szenczi Molnár Albertet, Transzil- vánia legnagyobb fejiedélmét: Bethlen Gábort, zenénk első nagymesterét: Kájoni Jánost — hadvezéreket, portai követeket, írókat, politikusokat, fejedelmeket, tudósokat. Nem hiányzik, nem hiányozhat az arckép-sorból Zágcmi Mikes Kelemen, Árva Bethlen Kata, a Téka-alapító Teleki Sámuel, a teátrum-apostol Kótsi .Patkó János, Körösi Csorna, Kölcsey, az ágyúöntő Gábor Áron, Petőfi, Arany, Ady, Bartók, Tamási Áron, Kós Károly és a Korunk nagy szerkesztője, Gaál Gábor sem. Mondani sem kell talán, hogy természetszerűen helyet fog magának a jelesek rendjében továbbá „a legnagyobb székely”, Orbán Balázs ugyanúgy, mint a polihisztor Brassaii Sámuel, a Bólyaiak vagy Erdély Széchenyije, Wesselényi Miklós.

Cseh Gusztáv főként művelődéstörténeti jelentőségű sorozata nem szimpla emlékállítás, hanem emlékidézós. Nagy szükség van erre, legfőképpen a nehéz emlé- kezetűeknek vagy azoknak, akiknek a múlt e gazdagságáról hiányos vagy téves fogalmaik s ismereteik vannak. Emlékidézésnek valóban élsőrangú a sorozat, hiszen a pél- daemberek mögé-köré (jelzésszerűen a rézkarcokon is utalások vannak erre) odaidé- ződik a tett, az életmű, a megküzdött életút s mindezek máig ható tanulságai. A so563