Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - Kuntár Lajos: Ötven éve "fogadta fiává" Derkovits Gyulát szülővárosa
keretébe kapcsolta be a Céh Derkovits Gyulának, a szombathelyi származású, oly korán elhunyt európai értékű és hírű nagy művész művészi hagyatéka egy részének kiállítását is. Ez az anyag azt bizonyítja, hogy Derkovits minden iránytól, minden elődjétől és kortársától függetlenül alkotta meg a maga sajátos, nagyvonalú művészetét, és eljutott kora halála ellenére a legmagasabbrendű művészeti beteljesülésig: önmagát tökéletesen, a maga nyelvén fejezte ki, talán azért, mert majdnem teljesen önmaga volt a maga tanítómestere, akadémiák, mesterek közbejötté nélküli. Nagy örömmel bocsátja a Céh útjára katalógusát, és jószívvel köszönti a kiállítás látogatóit abban a reményben, hogy jó munkát végzett. Szent Márton Céh." A Céh, vagyis a képzőművészeti szakosztály elnöke ekkor Herényi Gotthard István orvos-festőművész. A kiállítás főszervezői: Tóth János mérnök és Radnai Rezső rajztanár, mindketten festőművészek.!l A megye és a város anyagilag támogatja a kiállítást A katalógus előszavában kifejezett köszönetből tehát a helyi pénzintézeteknek is jut. Hogy e szervek melyek és mekkora az általuk nyújtott támogatás, ma már nehéz megállapítani. A főispáni támogatásnak sincs megtalálható dokumentálása.10 Annak azonban van nyoma, hogy a polgármester és az alispán mekkora támogatást nyújt a költségekhez. A Céh elnöke, dr. Herényi Gotthard István január 9-én keltezett beadványa a polgármesterhez: „Nagyságos Polgármester Űr! Vasvármegye és Szombathely város Kultúregyesü- letének Képzőművészeti Szakosztálya, a Szent Márton Céh folyó hó 26-i kezdettel rendezi első dunántúli képzőművészeti kiállítását, melyen Pécs, Székesfehérvár, Kaposvár stb. városok művészcsoportjai is részt vesznek a Vas megyei művészeken kívül. Ezen kiállítás legjobb kiállítói egy nagyiméretű bronz plakettet nyernek el, s ennek az előállítása s általában az egész kiállítás megrendezése oly nagy költségeket ró a társaságra, amelyeket az a rendelkezésre álló kultúregyesületi költségvetés keretén belül előállítani nem képes. Tisztelettel kérjük Nagyságodat, hogy fent írt költségeink fedezése céljából legyen kegyes egy bizonyos összeget a város részéről rendelkezésünkre bocsájtani a kiállítás sikere érdekében.” A január 10-én iktatott ügyiraton kézírással olvasható: a Véghatározat szerint dr. Űjváry Ede polgármester „a dunántúli képzőművészeti kiállítás költségeihez való hozzájárulás címén a f. évi házipénztári költségvetés III. csop. II. fej. V. cím 11. rovat terhére 50, azaz ötven pengőt” utal ki 15-én. A támogatás kifizetése 18-án van feljegyezve.11 Az alispánhoz 10-én keltezett felterjesztésben Gotthard István a kérelem indoklásához hozzáteszi: „Arra kérjük Méltóságodat, legyen kegyes odahatni, hogy mint Szombathely város polgármestere a város részéről már kilátásba helyezte egy nagyobb összegnek a kiállítás céljára való rendelkezésre bocsájtását, úgy Vasvármegye törvényhatósága is legyen kegyes kiállításunk sikerét anyagilag előmozdítani.” Az alispán 60 P „törvényhatósági segélyt” engedélyez, egyben felhívja a rendező szervet: a kiállításról jelentést vár.12 A hatóságok nyújtotta erkölcsi és anyagi támogatás értékét nem lehet kétségbe vonni, sőt annak bizonyságául kell felfognunk, hogy a megye és a város politikai vezetői annak tudatában állnak a kiállítás ügye mellé, hogy abban jelentős szerepet kap Derkovits Gyula személye, művészetének értékelése. E megállapítást a védnökökre is kiterjeszthetjük, hiszen amikor felkérték őket szerepükre, tájékoztatást kaptak, hogy mihez adják nevüket. Egyébként a sajtó is tudatosítja a kiállítás Derkovitscsal kapcsolatos szerepét, jelentőségét. Radnai Rezső, az egyik rendező, beharangozó cikkében miután felsorolja a védnököket, ezeket írja: „Folytatni akarjuk azt a megkezdett utat, melyen Szombathely elindult, mikor megrendezte az »Ünnepi hetet«. Akkor is a művészi vonatkozásban állotta meg a helyét a legjobban városunk. Egy csapásra magára terelte az országos érdeklődést 557
