Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - Kuntár Lajos: Ötven éve "fogadta fiává" Derkovits Gyulát szülővárosa
és osztatlan sikert is aratott, (!) így Szombathely neve művészi kérdésekben első helyen áll. Az értékes művészi anyagban hagyatéki képeivel pedig nem kisebb név szerepel, mint az európai hírű, tragikus sorsú szombathelyi születésű Derkovits Gyula, progresszív irányú nagymesterünk. Tekintettel erre az első magyarországi hagyatéki gyűjteményes kiállításra, máris olyan nagy az általános érdeklődés, hogy a fővárosi műbarátok és műgyűjtők közül sokan jelezték érkezésüket a kiállítás megtekintésére.”13 A kiállítás előtt megjelent írott Kő első számában Oltványi-Artinger Imre elemzi Derkovits művészetét, Tóth János pedig a főváros és a vidék ellentétét fejtegetve domborítja ki a kiállítás jelentőségét, melyet megnövel Derkovits hazatérése. A január 26-i megnyitón „nemes Suhay Imre altábornagy, vegyesdandár parancsnok nagy tiszti küldöttséggel” jelenik meg, s a kultuszminisztert dr. Liber Béla tankerületi főigazgató képviseli. Az összesereglett művészek és érdeklődők előtt bevezető szavaiban dr. Gotthard István szakosztályi elnök az üdvözlések után köszönetét .mond a kiállítás létrejöttén legtöbbet fáradozó „Tóth János főmérnöknek, aki a kiállítás összehozása körül és Radnai Dezső festőművész tanárnak, aki a kiállítás rendkívül sikerült rendezése körül időt és fáradtságot nem kímélve munkálkodott”. Hangsúlyozza, hogy „ennek a dunántúli egyetemes kiállításnak az anyaga szerencsés módon felöleli a képzőművészet konzervatív és modern irányát egyaránt.”1'’ Ostffy főispánt hivatalos ügyei akadályozzák a megnyitóbeszéd elmondásában, megbízásából ezt a tisztet dr. Űjváry Ede polgármester látja el. Ö is méltatja a kezdeményezés jelentőségét és kijelenti: „Büszkeséggel tölt el, hogy az irodalmi fellendülés után a dunántúli képzőművészet is Szombathelyen keresett hajlékot magának.” Beszéde végén „meghatott szavak kíséretében a Szent Márton Céh bronzplakettjét — Alföldy János szépen sikerült alkotását — özvegy Derkovits Gyuláné- nak, valamint Rajki Istvánnénak, a szobrászat vasi büszkeségének” adja át. Tóth János egy későbbi írásában olyan kitétel van, melyből gyanítható, hogy a megnyitón akadtak olyanok, akik nem szívesen vették Derkovits jelenlétét. Ezt írja: „A kiállítás gyújtópontjában Derkovits Gyulának külön teremben rendezett, válogatott munkái állottak. Szinte megható volt az az érdeklődés, mellyel a szombathelyiek nagy szülöttjük remekműveit szemlélték. Természetesen voltak ünneprontók is, de minden szenvedélyes hangot lecsillapított a város polgármestere, amikor a város nagy halottja művészetének méltatása után az özvegynek meghatott szavak kíséretében átnyújtotta a Szent Márton Céh plakettjét.”15 Hogy az ünneprontás miben nyilvánult meg, nem sikerült felderíteni. Évtizedek elmúltával maga Tóth János sem tud rá visszaemlékezni. Az bizonyos, hogy a város vezetése is hivatalosan elismeréssel értékeli Derkovits Gyula művészetét, ennek bizonysága a szavak mellett, hogy a Gerendavivők című képet megveszi és a vételárról szóló nyugtát az özveggyel a helyszínen alá is Íratják. Az összeg kifizetése természetesen nem történhet azonnal, hiszen ennek útja a számvevőségen keresztül v-ezet a pénztárig. Derkovits Gyuláné nyugtája is a városi főszámvevőséghez kerül, innen azonban nem a pénztárba küldi a főszámvevő, hanem vissza az átadónak, vagyis a polgár- mesternek. „Polgármester Úrnak, Helyben. A csatolt utalványt visszaterjesztem azzal, hogy a város súlyos anyagi helyzetére való figyelemmel nem áll módomban, hogy a Gerendavivő tusfestmény megvásárlásához hozzájáruljak, annak 66 P. vételárát érvényesítsem és kifizetésre előterjesszem. Ezidőszerint a pénztárban cca. 100 000 P hiány van, a március 1-i illetmények és egyéb határidős kifizetések összege egyáltalában nem áll rendelkezésre, a kiutalt számlák és kereset kimutatási összeget nem tudjuk fizetni, miért is fenti vásárláshoz felelősségem tudatában hozzá nem járulhatok. Tisztelettel kérem végül Polgármester Urat tekintettel pénztárunk katasztrofális helyzetére méltóztassék utasítani előadóit, hogy a már kiadott 184/1936. sz. határozatának különösen azon részére, amelyben el van rendelve a pénztárfizetőképességének előzetes figyelembe vétele, mindenkor betartassék.”111 558
