Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - Kuntár Lajos: Ötven éve "fogadta fiává" Derkovits Gyulát szülővárosa
Az anya nélkül maradt család hamarosan szétesik. Az apa és gyermekei, de a fivérek között is állandósult az ellentét. A családi viszály elviselhetetlenné teszi Gyula számára az otthon levegőjét. A húszéves fiatalember önkéntes katonai szolgálatra jelentkezéssel próbál menekülni hazulról: 1914 tavaszán el is hagyja Szombathelyt.“ A fronton kétszer megsebesült művészt 1916-ban hadirokkantként leszerelik. Bátyjai ekkor már egy éve budapesti lakosok. Gyula is a fővárosban telepszik le. A bécsi emigráció éveivel megszakított fővárosi élete majdnem annyi, mint a szülővárosában eltöltött idő: húsz év. Annak ellenére, hogy — eddigi ismereteink szerint — Derkovits Gyula nem jár többé Szombathelyen, távolléte nem jelenti a gyermek- és ifjúkor gyökereinek elszakítását. Van tudomásunk Szombathelyen élő rokonokkal történt levélváltásokról, személyes találkozásokról ismerősökkel, és a művész vágyódásáról maradandó emlékei színtereinek felkeresésére. Az 1948-as nagyszabású Derkovits-ünnepség és kiállítás megnyitása előtt erről a hűséges élettára, Derkovits Gyu- láné így emlékezik: „ .. .A Ferenc József-rakparton fáradtan ültünk le a dunaparti lépcsők alsó fokára.. . Beszélni kezdett. Szülővárosáról. Szombathelyről, a Gyöngyösről, meg a Perint partjáról, ahol ő sokat bolyongott. — Egyszer majd elviszlek Szombathelyre — mondta —, és megmutatom neked, milyen más a Gyöngyös meg a kis Perint, mint a Duna. Azok ott megnyugtatóak. Jó a partjukon sétálgatni. Szeretnék egyszer egy kollektív kiállítást rendezni a kul- túrházban. ... — De sohase láthatta viszont Szombathelyt, 1934. június 18-án este 8 órakor látó szemei örökre lezárultak. 1936 januárjában a szombathelyi képzőművészek meghívására én vittem el a Kultúrházba képeit. Senki sem emlékezett Derkovits Gyulára, nem értették meg szavait. Azóta sok év telt el, sok viz'folyt le a Gyöngyösön meg a Perinten. Derkovits Gyula most visszatér, és a Gyöngyös partján álló kultúrház falairól, képein keresztül szól Szombathely és az emberiség felé.”7 A Vas vármegye és Szombathely város Kultúregyletének Képzőművészeti Szakosztálya, a Szent Márton Céh rendezésében 1936-ban létrejött kiállítás — a ránkmaradt katalógus szerint8 — fővédnöke: „Vitéz leveldi Kozma Miklós belügyminiszter”, Szombathely országgyűlési képviselője, „védnökei: nemes Suhay Imre altábornagy, vegyesdandárparancsnok, dr. Ostffy Lajos, Vas vármegye, Sopron vármegye és Sopron város főispánja, Zichy István grój, az Országos Történeti Múzeum igazgató ja, Erdődy Ferenc gróf nagybirtokos, dr. Liber Béla tanker, kir. főigazgató, dr. WaV- ner József püspöki helynök, Végh Gyula, az Iparművészeti Múzeum igazgatója, dr. Üjváry Ede polgármester, dr. Náray Szabó László felsőházi tag, az Ügyvédi Kamara elnöke, dr. Pető Ernő, a Közkórház igazgatója, Kintzig Ferenc min. osztálytanácsos, MÁV üzletigazgató.” E névsor a címoldal hátlapján olvasható, vele szemben pedig az előszó: „Vasvármegye és Szombathely város Kultúregyesületének Képzőművészeti Szakosztálya, a Szent Márton Céh kezdeményezett először Dunántúlon olyan képzőművészeti kiállítást, melyen a Magyar Nyugat művészei együttesen vesznek részt s így egységesen mutatják he a legkulturáltabb magyar vidék — országrész — művészeti fejlettségét. Örömmel üdvözli a Céh a kiállítás látogatóit és résztvevőit, mert úgy érzi, hogy ezzel a nagy anyagi áldozattal járó kiállítással Szombathely kultúráját előbbre lendíti. Köszönettel adózik a Céh vitéz leveldi Kozma Miklós belügyminiszternek, a kiállítás fővédnökének, dr. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszternek, továbbá a kiállítás védnökeinek, hogy a kiállítás létrehozását erkölcsileg és Vas vármegye főispánjának, alispánjának, Szombathely város polgármesterének, továbbá a helyi pénzintézeteknek, hogy a kiállítás megvalósítását anyagilag támogatták. Végül köszönetét mond Alföldi János festő- és ötvösművésznek a kiállítás értékes díjainak, a céh plakettjeinek önzetlen és áldozatos megalkotásáért. Maga a kiállítás folytatása annak a programnak, melyet a Céh az elmúlt évben állapított meg s a Sterio hagyatéki kiállítással kezdett megvalósítani. A kiállítás 55b