Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - Holdosi József: Az utca Mózese (kisregény I.)
— Segíts, hogy férfi legyen az apám! Nem történt semmi, csak a sírás és jajgatás hallatszott. Talán a fájdalmas olvasó segít: — Akit érettünk keresztre feszítettek... — Segíts, hogy férfi legyen az apám! Csak a sírás és a jajgatás. A homlokán izzadságcseppek jelentek meg: „Megint hinni fogok Istenben, ha férfi lesz az apám!” Az asszonyok már a dicsőséges olvasónál tartottak: — Aki halottaiból feltámadott.. . — Segíts, hogy férfi legyen. . . — Aki mennyekbe felment. . . — Segíts, hogy férfi. . . — Aki a Szentlelket elküldötte ... — Aki téged, Szent Szűz, mennyekbe fölvett. . . — Segíts. . . — Aki téged, Szent Szűz, mennyekben megkoronázott.. . Semmi! Már viszik, és engedik le a gödörbe a koporsót a halottvivők. A pap és a kántor énekel: — Körülvesz a fájdalom... — „Nem lett férfi az apám!” Már özönlöttek az emberek az anyjához részvétüket kifejezni, ő pedig egyre kifelé sodródott. Futásnak eredt, ki a temetőből, űzte, hajtotta a kétségbeesés. A házuk konyhájában már készen állt a halotti torhoz az étel. „Nem volt férfi” — hallotta valahonnan. Kitört belőle a sírás. Belemarkolt a tortába, tömte magáiba az egészet, aztán az apró sütemények következtek. — Az én apám nem volt férfi! Értitek? Itt nem fog senki enni! Végzett a süteménnyel, a hús következett, fuldokolt, de falt, minél többet magába tömött, annál nagyobbra nőtt előtte a húsmennyiség. A sült csirkéken hatalmas zsírpattanásak nőttek, majd fekélyes hólyagokká lettek, dárdaként pattantak ki belőlük a pörkölt szőrdarabok. Behunyta a szemét, úgy nyomta le magába a csirkedarabokat: — Itt nem fog senki arról beszélni, hogy nem volt férfi az apám. . . A teste egyre nehezebb lett, zsibbadtan lettyent le a keze, vaksi lett a szeme, de így is látta, hogy nincs több étel. — Megettem a halotti tort! — ujjongott fel, de a mondat felszabadította benne a töméntelen ételt, orrán, száján ömlött ki. Már közel állt az eszmélet- vesztéshez, amikor nyílt az ajtó, és feketeruhás szép fiatalasszony lépett be. Amennyire az ereje engedte, felé kiáltott: — Anyu, miért nem volt férfi az apám? 5 — Tudja, főorvos úr, mit mondtam én a fiamnak, amikor láttam, hogy falja az apja halotti torát? „Még nem ettél meg mindent, fiam, segítek neked!” — mesélte az anyja tizenöt év múlva a pszichiátriai osztályon. — Csodálkozik, ugye, hogy miért. Megvolt rá az alapos okom, éjjel-nappal dolgoztunk a férjemmel, hogy egy szobakonyhás téglaházat építhessünk ott az utcában, aztán a férjem egy nap összeesett a betongerenda emelése közben, le is rokkantosították utána egyszerre, ott maradt nyomorékon. Nekem sikerült gyárban elhelyezkednem . . . 514
