Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 5. szám - Kiss Gy. Csaba: A közép-európai identitás útvesztőjében - Grendel Lajos Éleslövészet című regényéről - külföldieknek
leszik az embert. Európának ebben a köztes sávjában (azt sem lehet pontosan tudni, hol van e sávnak a kezdete és a vége) sok minden volt átmeneti, ideiglenes és tisztázatlan. Cseppfolyósak voltak a fogalmak, hiányoztak a pontos körvonalak, a világos elhatárolások. Uralkodók, birodalmak, társadalmi rendszerek váltották egymást. Egyidőben volt feudalizmus és kapitalizmus, századunk elején egymás mellett éltek itt modern nagyvárosok és százados elmaradottságban rekedt paraszti tömegek. És a soknyelvűség, a kulturális Bábel! Más nyelven beszélt az uralkodó, mint az alattvalói, más nyelven a nemesek, mint a polgárok. Nyelvek és kultúrák bonyolult egymásmellettélése, harca egymásai. Privilégiumok és diszkriminációk, kétségbeesett szabadságküzdelmek és tomboló zsarnokság. Az ideiglenesség, a változó formák új és újabb csapdákat állítottak az itt lakóknak. Változtak az államok, határaik és hivatalos nyelvük, más és más alkalmazkodást kívántak a körülmények, nemegyszer kényszerítették a polgárokat nemzeti identitásuk és anyanyelvűk fölcserélésére. Egy közismert vicc talán segít megérteni, hogy miről van szó. A hetven éven fölüli nemzedék képviselője meséli: „Az osztrák-magyar monarchiában születtem, gyermek- és ifjúkoromat az első Csehszlovák Köztársaságban töltöttem. Magyarországon alapítottam családot, néhány évtizede pedig a Szovjetunóban élek. — Igazán sokat utazott akkor! Én? Hiszen végig a szülővárosomban maradtam.” Így azután minduntalan földrajzi, etnikai és történelmi magyarázatokra vagyunk kényszerítve. Nem tekinthetünk el tőle az író esetében sem. Grendel Lajos (1948) Léván (szlovákul: Levice, németül: Lewenz) született, egy szlovákiai kisvárosban, húsz-harminc kilométerre Magyarország határától. Szülővárosát az első világháború befejezése után az akkor alapított csehszlovák államhoz csatolták a régi magyar királyság szlovák és magyar lakosságú területeivel együtt, 1938-ban München után ismét magyar fennhatóság alá került, 1945 után pedig ismét Csehszlovákiához. A szlovák-magyar etnikai határ közelében fekvő városnak századunk első évtizedeiben a többsége magyar anyanyelvű volt, később eltolódott az arány a szlovákok javára, de voltak olyan polgárai is, akik kétnyelvűek lévén, hol az egyik, hol a másik nemzetiséget választották. írónk magyar családban született, iskoláit is magyar nyelven végezte. Szlovákia fővárosába került egyetemre, ahol magyar és angol szakon folytatta tanulmányait és szerzett diplomát. A jellegzetes közép-európai várost (1805-ben itt kötött békét Napóleon) másképpen nevezik a különböző nyelveken: Bratislavának szlovákul, Pozsonynak magyarul, Pressburgnak németül; a város történelmi örökségében e három kultúra hagyományait lehet megtalálni. Ebben a Duna-parti városban koronázták mintegy háromszáz éven keresztül magyar királlyá a Habsburgokat, itt ülésezett az országgyűlés; német muzsikusok, magyar politikusok és szlovák írók találtak benne otthont a múlt században. Az 1970-es évek közepén itt lett, a magyar nyelvű Madách Kiadó szerkesztője Grendel Lajos, itt jelentek meg nyomtatásban első írásai. Igazi írói jelentkezésének első könyve: az 1979-ben kiadott elbeszélésgyűjtemény, a Hűtlenek. Tehetségét, az atmoszférateremtés erejét, az intellektus eredetiségét már ebben a kötetben is lehetett érzékelni, de igazi sikert 1981-es regénye, az Éleslövészet hozott számára. Ezzel a művel került a kortárs magyar próza élvonalába. A magyar kritika — és nemcsak Magyarországon, hanem Jugoszláviában és Romániában is — hamar fölfigyelt a regényre, a megújuló, epikai konvenciót átalakító próza kiemelkedő teljesítményeként értékelte az irodalmi közvélemény. Azóta szerzőnknek két újabb regénye is napvilágot látott Pozsonyban: 1982-ben a Galeri, 1985-ben pedig az Áttételek. (Három regénye együtt fog a közeljövőben szlovák nyelven megjelenni.) Az Éleslövészetet szerzőnk terminológiája szerint nem regényíró írta, mert 476
