Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 4. szám - ÉRTÉK, JÖVŐ, HAGYOMÁNY - Lőrinczy Huba: A hangjáték metamorfózisa (Vészi Endre: Jóisten farmerban)

jobban a két műfaj eredendő rokonságát, mint hogy a kötet három hangjátéka (a Nyulacskáim, A sárga telefon és a Hibernált ügy) némi átdolgozás után sikeres színpadi szatíraként él tovább. (A sárga telefon címmel összefogott „Társadalmi Lidércnyomás” a Rivalda tavaly megjelent gyűjteményében olvasható, s a tüzetes szövegszembesítés bizonnyal tanulságos műfajelméleti konzékvenciákhoz vezetne.) Ám a rokonság elvitathatatlan ténye korántsem jelent teljes azonosságot. A hang játék — épp mert a színpadi megjelenítés törvényei nem korlátozzák — a drámánál jóval fesztelenebből és merészebben élhet egynémely fogásokkal és effaktusdkkal. A látvány hiánya veszteség és nyereség egyszersmind, s bármi paradox is, ez utóbbi az előbbiből következik: így az áttűnések sokasága, a szapora színhelyváltás, a (kronológia felbontása, az idősíkok interferenciája, a számos flashback, a tudatábrázolás, a belső monológok nagy szerepe stb. Olvasás közben kivált jól érzékelhető a ha/ngjáték műfajának mindeme lahetőségtöbblete, s mert az említett sajátosságok egytől egyig főszerephez jutnak a modern epikában is, eltöprenghetünk: vajon nem az elbeszélés dramatizált változatával van-e inkább dolgunk. Ha mostanra is érvényesnek tekintjük Theodor Storm vélekedését („A mai novella a dráma nővére ..nem te oly abszurd a föltevés. Vészi — tudjuk — jeles művelője a kisepikának is, a műnemi-műfaji összefüggés, kölcsönhatás ekként egészen nyilvánvaló. Amint bizonyos hangjátékait (rá- érezve a bennük lappangó lehetőségre) utóbb színművé gyúrta át, úgy kerekített novellát — a Sárga Sörény címűt — a Nyulacskáim egyik mellékesen odavetett .megjegyzéséből. A Jóisten farmerban valahány darabja értelmezhető tehát oly „beszélynek” is, amelyben a szerzői utasítások s légióként a dialógusok felszívták magukba az epika egyéb alkotóelemeit: az elbeszélést, a leírást, a kommentárt. A csaknem kizárólag párbeszédre építő regény avagy novella amúgy sem ritka jelensége a magyar és világirodalomnak; elég, ha Diderot és Ambrus Zoltán egynémely műveire hivatkozunk.

Jusson akárminő eredményre meditációnk, tekintsük bár egyfelvonásos drámáknak avagy inkább modern technikájú, dramatizált elbeszéléseknek Vészi Endre itt közreadott írásait, egy bizonyos: a kötetbe gyűjtött, olvasható hangjáték másként hat, másként funkcionál, más befogadói magatartást kíván, eredeti sajátosságai csupán a műfajt kedvelő hallgató emlékeiben élnek tovább. S mert a karakterváltás (óvato- sabban: a műfajmódosulás) ténye eltagadhatatlan, a Jóisten farmerban darabjai már csak írott szövegként kezelhetők. Könnyen meglehet: szigorúbb értékítéletet formu- láztat velünk ez a körülmény, mint ha — olvasás helyett — meghallgattuk volna e hang játékokat. Merőben más művelet egy partitúra elemzése, mint a megszólaló zene recepciója. A színészi játék adta többlet, a hang .varázsa, elhitető ereje szükségképp hiányzik a kötetből, nincs egyéb támasza, röptetője a szövegnek, mint saját, immanens esztétikuma. S összehasonlíthatatlanul többet árul el a szerző művészetének karakteréről, legfőbb jellemzőiről a könyvvé szerkesztett huszonegy hangjáték, mint a kisebb-nagyobb időközönként meghallgatott egyes darabok. Túl azon, hogy áttekinthetőbbé, értékelihetőbbé válik olvasás közben minden szöveg, a szembesítések s a viszonyítások te óhatatlanok és tanulságosak. Kirajzolódnak így az uralkodó tendenciák, az erények és a fogyatkozások, láthatóvá lesznek a magas- és mélypontok.

Huszonegy ihangjáték huszonegy esztendő termése. 1963-ban született az első, 1983-as keltezésű az utolsó. Sokat változott közbül a magyar viliág, Vészi érdeklődése nemkülönben, s tanúja volt e két évtized az írói eszközök finomodásának, tö- kéletesbülésének te. A rádiójátékok vizsgálata során mégis nem egy konstans elemre bukkanhatunk. Noha foglalkoztatja szerzőnket is „a század botránya” — megidézi pl. egy nem túl mély és eredeti darabjában, A Piros Oroszlánban a nyilasuralom vérgőzös végnapjait —, számos hősének keli továbbá szembenéznie vagy megküzdenie a múlt árnyaival s emlékeivel, a Vészi-művek legtöbbjét a megírás jelenének eseményei, konfliktusai ihletik. Valamely napihír, a közvéleményt élénken foglalkoztató jelenség, visszaélés, botrány adja magvát a hangjátékok zömének. Rablótámadás egy taxisofőr ellen, cserbenbagyásos gázolás, szorító lakásgondok, a városrendezés ellentmondásai, morált, emberséget legázoló avagy kiskirálykodó főnökök — folytathat383