Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÉRTÉK, JÖVŐ, HAGYOMÁNY - Fodor István: Stefan Pascu: Mit jelent Erdély?
a japánokéhoz hasonló öntudatot és jövőképet kialakítani. Egy ilyen öntudat és jövőkép kimunkálásában a művészéknek hatalmas a szerepük, de olyan társadalmi, közgondolkodásbeli, művészetoktatási és művészetmenedzselésii struktúra és hozzáállás is a feltétele, ami már a művészeten kívüli világnak, a társadalomnak a gondja kdll legyen, mert hiszen igazság, amit mondtál, hogy mi elfogadnánk némely igazságokat, ha nem éreznénk magunkat létünkben fenyegetve. Ma gyakran nem merjük megfogalmazni, meglépni a megléphetőt sem, nemhogy egy távoli jövőről gondolkodnánk, ami felé haladnánk, aminek érdekében képezhetnénk magunkat, esetleg gyermekeinket. Hogyan építsünk valamiképpen a múltra, a jelenre, hogy affelé a jövő felé mozdulni tudjunk? Ennek a zavarosságnak — és sajnos sokféle önpusztításnak is okául szolgáló — tisztázatlanságnak, identitászavarnak a fölszámolása valóban közös ügy. A művészetre hárul ebben a legkisebb felelősség, mégha vannak is a művészeteken belül viták e feladat megoldásának módjait illetően. AZ ERDÉLYI CIVILIZÁCIÓ A ROMÁN CIVILIZÁCIÓ KERETÉBEN Jól tudom, keserves dolog megkésett recenziót írni, hiszen a szemléző előre tudja: a könyvet már agyonolvasták, az ismertetések tömege jelent meg róla, s az olvasó alighanem unottan lapoz tovább írása címének láttán, ^tefan Basen könyvével azon- han alighanem más a helyzet. Igaz ugyan, hogy a Kiriterion Könyvkiadó 1984-ben jelentette meg Bukarestben András János fordításában (az eredeti román szöveg egy évvel korábban Kolozsvárott látott napvilágot a Dacia Kiadó gondozásában), Magyar- országra azonban meglehetősen kevés példány jutott, tudomásom szerint nálunk nem volt könyvárusi forgalomban. Nem agyonunott könyvhöz fűzök tehát az alábbiakban néhány megjegyzést: ismertetem a számomra fontosnak tűnő gondolatokat. Már a könyv címe is felkelti az olvasó érdeklődését, hiszen azt sugallja, hogy alapos, szilárd történeti tényeken alapuló eszmefuttatást olvashat a .ytranszilvániz- mus” sokat vitatott kérdésében a tudós kolozsvári történészprofesszor tollából. Az újabban feltárt tényeken alapuló vizsgálatot sejtet a szerzőnek a fülszövegként írt ajánlása is, imigyen: „Az utóbbi időben végzett kutatások eredményei, amelyhez a történelmi materialista szemlélet alapján az oly összetett és bonyolult kérdések új és korszerűbb látásmódja csatlakozott kiegészítőül, mind-mind arra ösztökéltek, hogy megírjam ezt a könyvet, s mindazoknak kézügyébe adjam, akik szeretnék megismerni Erdély társadalmának felívelő fejlődését, a román nép és az együttlalkó népességek értékes alkotásait, amelyeket az általános román civilizáció keretében hoztak létre, s amelyek ily módon gazdagították az európai civilizációt.” A magyar történelem iránt érdeklődő olvasó tehát -már csak azért 'is keresi szenvedéllyel a szerző új adatait és kutatói módszerét a könyv lapjain, mert az „együttélő népességek” sorában jó ezer esztendeje ott tudhatja az erdőntúli hazában megtelepedett magyarságot is. Igaz, kissé csodálkozhat, hogy a románoktól eltérően a magyarokat és szászakat a „nép” helyett miért csak „népesség” illeti meg etnikai megnevezésül. A bevezetőül szolgáló „Világító szó”-ból megtudhatjuk a szerző e népek származására vonatkozó koncepciójának a lényegét: „őshonos románok — a dákok és rómaiak együttéléséből eredő szintézis — minden időkben fölényes többségben: magyarok és székelyek — a türk népek egyazon családjából, ámde származás, történeti FODOR ISTVÁN 380 Stefan Pascu: Mit jelent Erdély?
