Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÉRTÉK, JÖVŐ, HAGYOMÁNY - Kerekasztal-beszélgetés Sárvárott Erdei András, Jánosy István, Lakatos József, Láng Gusztáv, Pete György, Simonffy András és Szabados György részvételével
nival megfojtott — művészeti irányzatok akkor ki nem sült energiái, puskapora, egyfajta válaszként (a Szabados György által említett) lineáris szemlélettel nem megoldható, s lassan már fel sem fogható problémahalmazra, amit a feltörő nagy kamasz nemzetek között hányódó „öreg Európában” megpróbálunk hol kelet-közép-európainak, hol közép-európainak, hol Monarchia-utódál- lam-belinek nevezni, de valójában szavunk sincs rá manapság sem. A világnak ez a két hatalmas tömbbé tagolódása (vagy három tömbbé tagolódása), miközben a kisebbség csak a terrorizmus eszközeivel befolyásolhatja, illetve kívánja befolyásolni a világpolitika alakulását, óhatatlanul új világlátás, világértékelés kérdését veti fel, miközben a művészeti és emberi folytonosságot úgy kell megtalálnunk, hogy egyszer majd korszerű válaszokat adhassunk a kérdezni már jól tudó helyzetéből. A világ alakulása ma átfoghatatlan helyzet elé állítja a művészeket, miközben átfogó válaszokat vár tőlük, akik viszont, ha igazi művészek, akkor nem hazudhatnak sem reményt, sem átfogó választ, mert nem tudjuk, merrefelé tartunk. Mindarra, ami ma körülöttünk történik ebben a felgyorsultalak mondott időben, még sohasem volt példa, hacsak nem a Bibliára és néhány korszakos filozófus korai megsejtéseire gondolunk. Pete György A képzőművészet dolgairól szeretném Lakatos Józsefet megkérdezni, aki nem csak alkotó művész, hanem gondolkodó-kereső elme is, 'és próbál ezekre a kérdésekre érvényes választ keresni. Te hogy látod ia magad gyakorlatában, de ettől teljesen függetlenül is azt a képzőművészeti lehetőséget, amit ez a kor megenged ? Itt most egy percre hadd utaljak vissza. Volt annak idején, az avantgárd „klasszikus korszakában” Magyarországon egy Hove.sy Iván nevű művészetelmélati szakíró, aki az 1910-es és 20-as években Kassák lapjában az új művészet programjáról értekezve, úgy vélte, hogy reneszánsztól, az individualitás felszínre jutásától eredeztethető 'az a hanyatló szakasz a művészetekben, ami az izmusokban érte el szerinte a csúcsát és teremtette meg egy új kollektív művészet létrehozásának szükségét és lehetőségét. írásaiban Hevesy nagyjából hasonló argumentációkra támaszkodott, mint amiket a imái gondok bennünk is involválnak, ami azt Is mutatja, hogy a történelem a meg nem oldott kérdéseket újra és újra napirendre fogja tűzni, s ez — többek között — a történelem 'egyik jó tulajdonsága. A képzőművészet, valamikor a primitív korban egyfajta mágikus funkciót töltött be, később éppen a történeti konszakdkban, Európában is nevezetesen, szerves szintézisben létezett architektúrákkal, gondolkodásforimákkal. A későbbi szakaszban változott ált egyedi tárggyá, sok esetben funkcióját olyan helyen találva csak meg, ami léptékét Visszafogva. Te, aki képzőművészként alkotsz, és ezekkel a gondokkal viaskodsz, hogy látod a képzőművészet helyzetét ima? Lakatos József Igen, képzőművészetet kell mondanunk, és nem külön építészetet, szobrászatot és festészetet — ebben már benne is van az igény a szintézisre. Ami a mágikus funkciót illeti, hiánycikk lett vagy gesztus, vagy manír — két szélsőség között —, ahol el is veszett valami, a mű társadalmi ereje, mondanivalója. Legfőképpen elveszett az, ami a felemelő, továbbmutató, biztató erőit jelenti, a csak leíró, a dokumentáló, vagy éppen a lesújtó, kétségbeesésbe, 'reménytelenségbe hajszoló mondanivalókkal szemben. A magyar képzőművészet is megjárt mindenféle izmust, felszívott minden hatást. Mai képe meglehetősen kuszáit, mert legtöbbször kimerül a külföldi, nyugati minták utánzásában, hacsak nem csatol vissza a forrásokhoz, és levetve a kölcsönvett ruhát, a mai korszerű műveket a hagyomány alapján teremti meg. Mert hagyomány nélkül nincs saját kultúra. Ez laz .a gerinc, amelyre rakódhat a hús, ez az eligazító, rendező és éltető elv, egyszóval az anyanyelv. 369
