Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - TÓTH ÁRPÁD CENTENÁRIUMA - Boronyák Rita: "Nem szitkozódni - áldani"
BORONYÁK RITA „Nem szitkozódni - áldani” TÓTH ESZTER: CSALÁDI EMLÉKEK TÓTH ÁRPÁDRÓL. MAGVETŐ, 1985. „(. . .) a magánélet dokumentumai, a kor s a személyiség .csupán »-valódi« elemeivel körítik ugyan az «igazit«, ám .annál érdekesebb és meghatározóbb érzékelni belőlük a »csip-csup igaz« — melyből a ikor jellemzői gyakran egyáltalán nem is »csip-csup«- oik — s a költészet összefüggéseit. A költői műnek természetesen nem liehet szüksége életrajzi dokumentációra ahhoz, hogy megálljon a lábán. Emberi megismerésünket azonban feltétlenül gazdagítja, ha látjuk a 'mindennapi környezetét, amelyből kinőtt. Ami pedig az esetleges gyarlóságokat lilleti: a műalkotásra árnyékot nem vethetnek, a költőt magát meg csak szeretetreméltóbbá tdheti, hogy esendő ember létére alkotott 'maradandót.” (72—73. 1.) E recenziónak 'természetesen nem célja meghatározni, miilyan arányban szükségeltetik a költői mű befogadásához a szerző magánéletének mélyebb ismerete. Tóth Eszter költő-apjáról írott könyve azonban indokolja létét; ez a szó szaros értelmében gyermeki alázattal megírt, jól szerkesztett, kitűnően dokumentált kötet egyaránt „hasznos olvasmány” azoknak, akik Ígérniük, s azoknak, akik tagadják az életrajz ismeretének szükségességét. Csakugyan, .^miféle sejtelme lehet a gyereknek arról, hogy az apja nagy költő”? Tóth Eszter könyve a költőnő ilegsajátabb problémáit osztja meg az olvasóval, midőn választ keres e kérdésére. Valóban családi emlékeket olvashatunk, s mintha összehangolódna a szakirodalom által — érzésünk szerint -mesterségesen — kettéválasztott két Tóth Árpád: a magánember (apa, férj, fiú), és a közéleti ember (költő, hírlapíró, tanulmányíró). Szerencsés összehangoliódás ez, mely nem gondosan 'kimódolt normák .rendjébe szorítva 'akarja megmutatni az egyiket vagy a másikat, hanem a családiasság — merjük Ikimondani — asszonyi közegébe ágyazva mutatja meg e költészetet. Nem hátterét, hanem ólő, mindannyiunk számára fontos és tanulságos valóságát. A könyv három része a visszakeresés technikáját követi. „Családregény”. Apám című fejezete az Apu teljesebb változata. Nem eszményít, becsületesen megmutatja a kezdő apa szorongásait (szekrányláb!), beleszokását gyermeke szerelésébe. A gyermeknevelés iskolapéldája lehetne az a becsületes őszinteség, ahogyan kislányát felkészíti várható halálára. Jótékony rombolója így a köztudatban máig élő melankolikus, bús, szorongó, setét ileikiáLlaipotú (a sor folytatható) Tóth-Árpád-lképnek. Anyám című fejezetében a házasság létrejöttéről, minden,nnapjáiiról, a házastánsak egymást- szeretésóről kapunk képet emberi, p.rüdériától, de „kiadástól”, ornunfcra-kötéstől is mentes hangnemben. Az irodalmi élet hétköznapjai, sértődésék, írói és magánemberi féltékenykedések, vélekedések — az Esti sugárkoszorú legtermészetesebb emberi közege. A harmadik rész — Tóth nagyapa — a kezdethez, a költő féltehetségnek maradt szobrász-apjának tipikusan századvégi-magyar történetéhez 'kalauzol el, s ebben a történetben példázatot láthatunk ,a múlt századvég és e század elejének nagyon szoros kapcsolatáról. Az [akkori] apák fiaikban folytatódnak, miattuk érdemesek figyelemre a mindenkori jelen, az értékék folyamatosságának törvénye miatt. A fejezetók arányai ennek megfelelően alakultak; Tóth András históriája a leghosszabb, Anmuskáé rövidébb. A legrövidebb a kötet középpontját képező fiúé. Az övé a jelen számára a legismertebb. A titkot csák körülírni, ismergetnii, ízlelgetni 'lehet, leírni, megismerni, ízlelni 356
