Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 4. szám - TÓTH ÁRPÁD CENTENÁRIUMA - Hauber Károly: Ábrándok a valóság zátonyain

hetne — „-az asszony” szerelmére vágyakozik. Vágyának motiválója a halálfélelem („Akkoriban halit meg egy ikedves, régi iskolatársa, gyenge tüdejű, s Mihály félt, s szeretett volna szerelmes lenni.”), szerelme pedig nem csupán erotikus vágyakozás, sok minden van benne a gyermek anya iránti vonzalmából; egyszersmind asszonyi védettséget is szomjazik. A másik szólam, a kíméletlen valóságé (az erdei tisztáson csendül fö'l először. Itt kezdi Mihály érezni, hogy „az asszony”-t sohasem a magafaj- ták nyerik el. E sejtelem a pisztolylövéseik után, az asszony halálával lesz számára csalhatatlan bizonyossággá. Pusztulásának ez a felismerés az igazi oka. A tüdőbaj, -mely ekkor újult erővel hatalmasodik el rajta, s halálához vezet, csupán „ürügye”, külső megjelenési formája a tragédia igazi értelmének. Tóth Árpád különös figyelmet fordít ennek kiemelésére. Mikor Mihály még szerelme viszonzásában reménykedik, több ízben is utal arra, gyógyulóban van, s hogy aznap még „egyszer sem köpött vért”; ám ez most, a 'végkifejletben ^megcsillanó kerék foltban” folyik szájából. E motívum fényében világosodik meg a novella legfontosabb üzenete: a szerelemre vágyó ember tehetetlensége és kiszolgáltatottsága.

Az ábrándok, a képzelet s a könyörtelen valóság szembesülésének novellája a Bibendul, a szellem is. Egy tízéves kisfiú ábnándvdlágának szertefoszlésáról szól ez az írás, s így látszólag áttételesen tükrözd a felnőtt Tóth Árpád élményeit, a nézőpont azonban elárulja: a gyermek csalódása mögött a meglett férfié rejtezik. Az elbeszélő ugyanis nemcsak belehelyezkedik az elsős gimnazista lelkivilágába (az ő szavaival mondja el a történetet), de jelzi azt ,is, igazából emlékezés ez a novella. Egy közbeszúrt megjegyzés tudatja ezt: „Akkoriban, miikor ón az első gimnáziumiba jártam, Cecília körülbelül tizennyolc éves lehetett. Én nagyon szerettem őt, de szerelmemről ma már alig adhatnék pontos leírást. Csak azt tudom, hogy ha olykor eszembe ütődik ennek az édes és ártatlan vágyódásnak az emléke, könny fátyolosítja el a szemem, s be kell kiáltanom a szomszéd szobából Gyurkát, a fiacskámat, aki az idén jár az első gimnáziumiba, s a szívemhez kell szorítanom drága, barna fejecskéjét, s meg kell csókolnom kicsiny, kócos homlokát...”

A mesékből táplálkozó gyermeki álmok találkoznak ebben az elbeszélésben a rideg valóval. Itt is, akár Kosztolányi Dezső A kulcs című művében egy mítosz omlik össze. E mítoszt azonban nem a felnőtt társadalom hazugsága 'táplálja, hanem az ezeregyéj meséi, s Jókai fantasztikus történetei (A jövőszázad regéjének ihletése egyértelműen kimutatható e novellában); az élet korái szakaszában nagyon is természetes ez. E gyermeki ábrándvilág bemutatásával indul az elbeszélés. A kis gimnazista, Fleischmann Dániel osztálytársának, Soós Bélának beszél álmairól: a Himalája hegyei között élő magyarokról, akik nemsokára felszabadítják az országot, s szarvas- bogaráról: Bibendulról, a szellemről.

A novellának e része természetes humorával Karinthy Tanár úr kéremj ének Hazudok című történetét idézi, a felhőtlen humor azonban rövidesen érzelmes lírába hajlik át. Dániel titkolt szerelme, osztálytársának nővére, a tizennyolc esztendős Cecília előbb súlyos beteg lesz, majd néhány nap múlva meghal. Hiába a kisfiú hite az álmokban, hiába reménye Bibenduiban, a szellemben — nincs segítség. Az elsős gimnazista előbb bosszút akar állni a kegyetlen „szellem-szarvasbogáron”, majd be- léhasít a fölismerés: a valóság más, nem olyan, mint amilyennek ő képzelte. „Egy sír hegyes kerti rácsán megjelent a nagy, vörös színű teliihold, minit egy dárdára tűzött, véres, félelmes fej, de én inem ettől borzongtam végig, hanem 'az élet valóságának hideg és gonosz arcától, mely ott meredt rám először, a Cecília drága sírjánál. S Bibendul, a széliem, .akkor halkan fölirepült, s szárnyainak bánatos, barna zúgása lassan átolvadt a vigasztalan, végtelen csöndbe.” — Zárul az elbeszélés, sejtetve: a gyermeki álmok s a valóság konfliktusát festő felnőtt immár bizonyéira keserűbb tapasztalatokkal is rendelkezik.

Más formában, időben, tériben is messze távolítva, de ugyané konfliktust tárja elénk az Ara-Szir király gyógyulása is, amely jelzésszerűségével sokkal inkább tekinthető parabolának a szeretet pusztulásra ítéltségéről, mint kétdimenziós realista novellának. Ara-Szir király, a kegyetlen keleti zsarnok a szenvedés által lesz emberré,

354