Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - Csajka Gábor Cyprian: "Dancing int he Dark", Wahlheim-románcok (9.), Wahlheim-zsoltárok (V-VII.) (versek)
„régi itintásüveg” mögött egy láthatatlan vagy inkább nézhetetlen részlet; de nem csupán az készül valamire. Mennyit!, mennyi huhogást számlálhatnék kevéske józanabb odafigyeléssel, számolom. Mennyi túlerő kísérthetne itt. De őket, Ö’ket is sorba bénította az üveg: kábaságom: és vágyam az egyre feljebb hajtó, egyre fajsúlyosabb kísértetvérre. Ahol még szeli debb gyávaság vagyok. Minimális ráadást, Uram; és jöjj el a meddőség zavarában, * züllöttségem és étvágyad szerint----------a molyan iktató mozdulattal nyúlok az ingem alá mintha nem tudnám mire szolgál a billentyűzet „jóvá betegített emléke a testnek” s ugyanígy: .mintha a köszöntés módjához tartoznának AKARAT fény böjt nyél-száraz lelkiség hogy aztán kilométerekről is annak lássa ahová majd LE (mert,örökké’ a szemmagasságot használja felezőnek) mindez lecsitul----------A vegymarta, érdes képernyő kezdőszíneit kettőnknek találta ki. Nem egyedül fogod benépesíteni velem!, írom, alig lassabban, a verssé nyűtt-konspirált kérdőívre. Félve, de nem óvatosan; közelebb nézem az ágyat a fénykép „egyetlen” tisztítópontjához. ÁG!, mondom. A kétértelmű lét, a közös nyelv jószándékú zsarolása! Csillag* tálán. Tegyél engem a Senkiddé, jövevény.
