Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - Kibédi Varga Áron: 202., 203., 205., 206. (versek)
205írás a sivatagban, vízcsepp a könnyek helyén: karonfogták a hatalom gyászolóit. Á hajthatatlan remények mozdulatlansága: itt még a királyokat sem kergetik. Körülveszik azt, ami megmarad: halántékunkat az égnek szegezzük. Most már megtelnek, akik a szót fogadják: fészke sem marad a tegnapi alázatnak. A tegnapi árnyéknak. A sivatagot áhítozóknak. A napot, a tegnapot szerényen hordozóiknak. Készülnek a maradandóság hajlékai, készül a kimeríthetetlen áradat. Amikor a jelek folyamatosan megszakadnak amikor a jeltelen dolgok folynak szakadatlanul amikor minden meglazul — akkor az alanyok elszenderülnek tárgytalan és véletlen álomba dőlnek a nap pereméről a gyötrelem jeleit hívják nincselen álmaikat átkozzák serényen Found Gabriel Naffah emlékének 326 206.
