Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - Kibédi Varga Áron: 202., 203., 205., 206. (versek)
203. Bensőségek I. Igénytelen? Télen irat, válogat. Meglékeli .a kéklő emlékeket. Minden elmúlik megállnak a halandók is a mámoros folyosókon (vagy az is lehet, hogy kirekedtek). Minden elmúlik, hajnalban sorsolnak, este dorbézolraak a bámulatos ikrek, családfájuk tetején. Beteljesednek, mint a bennszülöttek. Kiszáradnak, mint a kívülállók. Azoknak, akik nem bent születnek, azoknak, akik kívül álldogálnak, most már a madár is irateget, az igénytelen ábrázatú madár: innen nem származik el senki, innen csak borulni-révülni-avatni lehet. II. Hol vannak a bentlakók? hol a bennszülöttek? születni kell, és lakni a dolgokat, — mintha Plátó is csak mézeskalácsot enne — benépesíteni a világtalan ének lugasait, ahol csillagok társalognak énekszóra és az emberek néma örömére ezek tehát a bennszülöttek a személyazonosság névtelen birtokosai (intim szentek a legbelső körökben). III. Ki mondhatja magáról, hogy bent van? a körön belül, a dolgok magvában, az ölelős, az övező falakon belül? A bennszülötték nem szívesen beszélnek, hiszen aki falakat lát, kizárja magát. Aki pedig magát mondja, már régen kirekedt. IV. Ö viszont, akit odakint szültek, kilép az anekdoták mezejére, ahol a „hol volt hol nem volt” érvényes, ahol a gondolat kezdete névsorolvasás és azt mondja „volt” azt mondja „lesz” esik mint az esemény boldogan történik.
