Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - Kibédi Varga Áron: 202., 203., 205., 206. (versek)
KIBÉDI VARGA ÁRON 202. A gyarlóság megkísértése I. A madár a virág (de olyan elvontan olyan hihetetlenül, hogy még egy másik világ alvó istene is rájukismerjen) távol a színeiktől távol a párás hajnaloktól csak a madár — szabadon melléknevek igája nélkül csak a virág — a .szél és .az illat illúziója nélkül álmainkat szabdaló hihetetlenség árnyékok megismerése párhuzamosan: ez lenne, bizony, a világ megmásítása ezek az események felszámolják a múlandóságot II. Innen kell indulni a mozgás jegyei nélkül itt. kel az aminek lennie kell a merő, a mitológiákat fosztó esrnény itt keletkezik (jaj, hány történet szédít és járja be a hiszékeny tengereket!) pedig ami magából kilép az megesik esetről esetre lép sorozatot képez hitetlen törvények szerint képletek szerint és távol a tiszta madártól távol mint akiből az álmok kifogytak III. Hogy lehet magában az ami elvont? ki vonta ezt ,a vonalat ki szabadította ránk az indulást? Eseményeink a .távolságot másolják, ezért dicsérjük őket. Hihetetlenül dicsérjük, mint .az isten a törvényeket. Napjainkat átjárják az elvont rokonok, árnyékunkat tagadják, mi pedig végre beszélni szeretnénk, megmásíthatatlanul. 324
